Kicsi házunk építésének finanszírozására összeszedve apait-anyait elballagtunk a bankba, hogy válság ide vagy oda, márpedig ezt mi most legalább szerkezetkész szintre akarjuk hozni, mit tudnak kínálni. Kínálat van, a feltételek is olyanok, amik a részünkről elfogadhatóak, így aztán elindítottuk a folyamatot. A hetek telnek, állandó vendégekké váltunk a bankfiókban, volt olyan nap, hogy háromszor kellett bemennem, hol ezért, hol azért. Konkrétan bele lehet őszülni egy ilyen eljárásba, és néha tényleg azt gondolom, hogy mi vagyunk a marhák, hogy egyáltalán belevágtunk ebbe az egészbe. De hát a cél szentesíti az eszközt, mondják, így egyelőre nyeljük a békát, de most már nagyon a határán vagyunk annak, hogy a) egy irgalmatlan nagy botrányt csapjunk, vagy b) agyvérzéssel elszállítsanak a mentők. Azt mondják a finishben vagyunk... elég hihetetlen és beleélni sem merem magam, de még bizakodok, hogy előbb-utóbb, ha nem is banki segítséggel, de készen lesz a kicsi ház...
Ennyi kis előjáték után pedig lássuk a konyha építésének részleteit...
Most pedig egy hétre elmegyünk óbányázni... egy hét múlva reméljük, hogy rengeteg túrázós és építkezős képpel térünk haza, addig is csokoládé mindenkinek!
2 megjegyzés: