Koszorú...

Mintha egy menyasszonyt öltöztetnénk (ez a sok esküvő, meg lakodalom, már teljesen elvette az eszemet)...

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4



/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Az alsó szoknya már rajta van, most jön a fejdísz, abból mindjárt kettő. A konty (a tető) még hátravan (legalább ennyiben különbözik a menyasszonytól, hogy ha őket is ilyen sorrendben kellene öltöztetni, nagy valószínűséggel kiborulnának a fodrászok és a koszorúslányok), aztán még kap ruhát is (szigetelés, vakolat), kiscipőt (aljzat rétegrend), majd jöhet a sminkes (festő) és az ékszerek (ablakok, stb.). Hogy a mi kis menyasszonyunk lelke (azaz a belső rész), mikor kerül ünnepi hangulatba azt még nem tudjuk, de lehet, hogy ruhát sem kap még idén. No, majd kiderül, mindenesetre már nagyon várjuk a hónap végét… addigra meg kell lennie a tetőnek.

 

 

 

 

Ami magát a koszorút illeti, hát azért ez nem kis történet… az a zsalurendszer, ami felszerelésre került, több mint durva. A száradási idő ugyan engem nem kicsit lomboz le, de hát mit lehet tenni? Ha ennyi, akkor ennyi. Én már a fedett teraszon képzeltem el a névnapi partimat, de ez nem nagyon fog összejönni (meg hát amúgy is újabb lakodalomba megyünk akkor éppen, úgyhogy buktuk a történetet), majd a hó végén bepótoljuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(a mestergerenda feljebb került, és beöntötték a koszorúba)