Napról napra fejlődünk, épülünk, szépülünk. Már hogy a ház... mi meg lassan, de biztosan csúszunk szét, épülünk le, őszülünk, ráncosodunk... Tavaly, amikor egy brigád dolgozott a házon, valahogy kisimultabban szemléltük az eseményeket. Az elvégzett munka most is pont olyan tökéletes, csak kb. hatszor annyit kell rohangálnunk, szervezkednünk, terveznünk. Nem baj, látszik a vége, és ha néha már egymás és a saját határainkat is súroljuk, azért az, hogy látszatja van a dolognak, minden alkalommal örömmel tölt el bennünket.
Végéhez ért a tűzrakó projekt, elkészült a szennyvíz bekötés (Ehhez az egész udvart és az utcát is fel kellett túrni, az pedig, hogy mindez mibe került, arról már ne is beszéljünk, mert a gyomorideg jön az emberre), a ház vakolása pedig megkezdődött az emelettel. Mindemellett rendezzük a veteményest, szüretelünk, nem unatkozunk, na!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése