Ha-ha-ha-ha-havazik...

he-he-he-he-hetekig,

hu-hu-hu-hu hull a hó,

hi-hi-hi-hi, jaj, de jó!

Ha nem is hetekig esett, de azért Óbányán gyönyörű havas táj fogadott minket ma. Teljesen elvetemült módon, figyelmeztetés ide vagy oda, mi bizony elindultunk a Mecsek felé (na, jó, nem tagadom, azért gyorsan vettünk egy hóláncot, biztos, ami sicher...). Óbánya gyönyörű havasan, így is szerettünk bele végérvényesen, másnap már házat választottunk... ami miatt azonban ma mégis elindultunk, az az, hogy 8 napja nem voltunk a házban, jövő hétre -20 fokot is ígérnek, úgyhogy muszáj volt téliesíteni a házat. És hát fűtöttünk, fűtöttünk, fűtöttünk... mikor leértünk, akkor ugyanis ez fogadott minket:

Tolóajtó

egy nagyon hirtelen ötlettől vezérelve... mert hát, úgy terveztük, hogy majd, egyszer... aztán tessék, jön a Brico Store, és keresztülhúzza a számításainkat... mert hogy ők kivonulnak, és akkor akcióznak... na, így tervezzen az ember!

A "kivonuló" akció első napján Ákos szabadnapos volt, hát, gondoltuk, remek alkalom lenne megvenni mondjuk a tetőszigetelést... mert hát, az fontos lenne, ugye... aztán odaértünk az üzlethez, és nem tértünk magunkhoz... konkrétan be sem engedtek már minket, annyian voltak bent, hogy kint várakoztatták a népet. Így különváltunk. Ákos bevette magát az építőanyagokhoz, én meg beálltam a sorba... Ákosnál jött először az eredmény... Szigetelés? Felejtsd el! Semmi! Na, erről ennyit, de most már bemegyünk, akármi lesz! Olyan 20-30 perc várakozás után (mialatt végignéztük, ahogy gyakorlatilag elhordják az áruház teljes készletét) sikerült bejutni... és tényleg... voltak komplett sorok, ahol SEMMI nem volt. De legalább a tolóajtó szerkezetet sikerült megvásárolni 40%-kal olcsóbban. Érdekes módon, az senkinek nem kellett...

Lassan advent, karácsony...

... én pedig készülök gőzerővel az otthoni karácsonyi vásárra. Minden nap zakatol a varrógép, tervezgetünk, varrunk. Kedves barátosném hívott meg, hogy a GARHOF csináljon egy standot a helyi adventi udvarban. Így aztán az óbányai és az otthoni karácsonyi hangulat kicsit várat magára, úgy a vásár zárásáig (dec. 22-ig), de villám hangulatokat azért így is sikerült létrehozni... reméljük, adventi koszorúnk is lesz előbb-utóbb.

Aki pedig megnézne bennünket a vásárban, várjuk sok szeretettel december 15. és 22. között Pakson, az Erzsébet Nagyszálloda előtti téren. 21-én még a Szaggató zenekar is fellép.

A mai poszt így csak hangulatokat fog tartalmazni, nézzétek, szeressétek azért ezt is...

Először is egy kép egy angol vidéki stílusú konyhából. Ami igazán kedves részlet nekem, az az asztal. Itthon is lehet ilyesmit kapni, bolti ára 230.000 Ft(!!!)...

Egy hét után

Éppen pont egy hét után jutottunk le megint a házba. Ez nem is lenne baj, meg hát lesz ez még így se, de ez volt az első alkalom ezekben a hűvös időkben, hogy ilyen hosszan fűtés nélkül maradt a ház. De jelentjük, a 60 centis falak azért megteszik a hatásukat, hiába, hogy még nincsen leszigetelve a tető. Egy hét alatt 20 fokról 13 fokra hűlt le a ház, ami még mindig jóval felette van a nappali-, nemhogy az átlagos napi közép hőmérsékletnek. Mindezek ellenére, nem hazudok, ez nem az az állapot, amibe olyan jól esik megérkezni. Az viszont nagyon jó, hogy 4 óra alatt újra elérjük a 20-21 fokot. A hálóról nem beszélek, mert ott ennyi idő alatt akár 28 fokot is képesek vagyunk csinálni, tekintve az az egyetlen ajtóval zárható szeparált helyiségünk.

De hogy honnan tudjuk mindezt? Hát, innen...

Ha hosszú hétvége, akkor vendégség...

mert ezt mi már így szeretjük, így szoktuk meg. Na, de ennyire azért nem egyszerű az életünk... Már csak azért sem, mert nálunk ugye a "gyár" diktál, úgyhogy a hétvégék gyakran nem hétvégére esnek, hanem hétköznapra (emiatt vagyunk lent most is éppen, hétvégén pedig otthon leszünk), az ünnepnapok is vagy összejönnek vagy nem. Na, hát most sem volt ez másként, az első két napon munka volt, esténként pedig temetőjárás. Így aztán az első két napra kölcsönadtuk a házat. Ez volt az első alkalom, hogy úgy voltak vendégeink, hogy mi ott sem voltunk. Ez volt a vízválasztó... Lenne bátorságunk, jó szívvel tennénk-e, akarunk-e időt feccölni ebbe, illetve megérné-e?

A válasz igen és nem. Igen, jó szívvel hagytuk itt a házat, bátorságunk is van hozzá, az időnket sem sajnáljuk, biztosan meg is érné, de azt tudtuk az elejétől, hogy kiadni nem szeretnénk a házat, vagy legalábbis idegeneknek semmiképpen sem. Persze soha nem mondd, hogy soha, ki tudja, mit hoz még az élet, éppen ezért a házat magát is úgy terveztük meg, hogy akár önálló, különbejáratú apartmant is ki lehessen benne alakítani. Na, de ez nem egy mostani történet, először a házat kéne befejezni, a témától meg ne térjünk el... Szóval, átestünk a tűzkeresztségen, mi nem bántuk, reméljük, a vendégeink sem!

Szombaton pedig már szabadon mi vettük birtokba a házat, és jöttek-mentek a vendégek. Anyuék jöttek Annával és apai nagynénémék, mi pesti-paksi barátainkkal, vasárnap pedig anyai nagynénémék. Így aztán a négy nap alatt bennünket leszámítva 14-en fordultak meg a házban.

Barátainktól kaptunk egy nagyon finom és iszonyú gusztusos almáspitét GARHOF felirattal, kétnapos vendégeinktől pedig fogast az előszobába! Elhalmoznak bennünket... köszönjük mindenkinek! A következő bejegyzésben a receptet is leírom...

Mindig fényképezőgép nélkül...

...mert a nagy rohanásban mindig otthon marad. Így aztán az elmúlt három alkalommal nem készültek képek a lenti munkáinkról, pedig hogy beharangoztam, hogy mennyit haladtunk... mert hát tényleg! Na, de most pótoljuk a hiányosságokat!

Hát, először is a konyha mondhatni elkészült! Az, hogy nincs csempe a pult fölött, vagy hogy nincs sütő, és a főzőlap sincs még a helyén, olyan apró részletek az elmúlt hónapok kaotikus állapotai után, amivel igazán nem is akarunk foglalkozni. Majd lesz egyszer. Mi már így is szeretjük.

Az álom konyháról nekem vannak ilyen alapfelvetéseim...

Agyi kikapcs

Erre volt most a legnagyobb szükségem. 18-án leköltöztem Óbányára. Elvileg már 17-én le szerettem volna, de persze a fél országot körbejáró körútat kellett szerveznem az egyik ügyfelem miatt. Vagy volt ügyfelem, vagy nem is tudom... Mert hogy tizenötödikétől hivatalosan is álláskeresővé váltam, ha valaki tud valamit, ne habozzon! Ha viszont már így alakult, gyorsan útba ejtettük az IKEA-t is... Ennek eredményeként végre van egy szekrényem, amibe majd egyszer a sütő kerül, de addig, míg kedden el nem hozzuk a tálaló alját, ez az egyetlen pakolós helyem. Ami a lent töltött egy hét alatt még változott, az az, hogy végre a konyhapult alá megvarrtam a függönyöket, így most más nagyon rendezett képet mutat a konyha, főleg, hogy egy szuper szőnyeget is kapott. Képek nem készültek, de majd legközelebb megmutatjuk ezt is.

Ház a ház...

99,5%-ban elkészült a ház vakolása. Kétszáz négyzetméter rabichálózása és vakolása után el kellett menni Szekszárdra újabb húsz négyzetmétert venni. Majd amikor az is felkerült, kiderült, pont egy négyzetméter hiányzik!

Öröm az ürömben, hogy kőművesünk olyan népszerű lett a faluban, hogy minden szomszéd vele akar dolgoztatni. Ez annyit jelent, hogy még tavasszal is Óbányán lesz munkája, nem eresztjük...  úgyhogy napokon belül az az egy négyzetméter is be lesz vakolva.

A nappaliba is belekezdtünk...

A konyha ugyan nincs kész, de azért mégis belevágtunk... Adjon valaki egy munkamentes hetet mindkettőnknek, hogy lent be tudjuk fejezni a dolgunkat! Légyszi! Na, jó, nem álmodozom...

Lassan, lassan, de azért haladunk... a nappalira még két nap kell, aztán már csak a fürdő marad. Jól hangzik, csak közben kint is rengeteg a teendő. Haladni kell ott is, mert ott tényleg szorít az idő. A mínuszokban nem lehet majd felszámolni a kertet, felásni, trágyázni. Rendbe rakni a szerszámost, kaput, utat csinálni, hogy ne nyakig érő sárban kelljen bejárni a házba. Ezeken kívül egy hőszigetelt kutyaházat is beígértünk Bobinak, a szomszéd kutyának, aki a tavalyi télen sikeresen túlélt egy tüdőgyulladást, de még egyszer nem szeretnénk ezt végignézni.

Haladunk, haladunk... mantrázom... közben pedig vendégeink is vannak. Egyre sűrűbben. Néha már zsong a ház, és ez jó! Legalábbis én ezt szerettem volna mindig...

A héten konyha?

Talán... A meszelés majdnem készen van, hétvégén még a gerenda alatti részt kell megejteni, addigra kiszárad a glett. Méretre vágjuk a gerendát a sparhelt fölött, teljesen be fog nyúlni a a falhoz, így lesz több pakolós helyünk. A mosógépet bekötötte Ákos, úgyhogy nem kellett haza hozni az ágyneműt, törölközőket, ez igazán örömteli. A mosogató csaptelepéből még nem jön a víz, de a benne lévő már lefolyik, úgyhogy ott tudtam elmosogatni (vízet a sparhelten melegítettem hozzá). A főzőlap megjött, a tálaló teteje is készen van, mindegyiket el kell hozni a héten. Szépen lassan összeáll ez is.

Mindeközben hétvégén tovább folytatódott a szigetelés, vakolás. Ha jövő hétvégén nem is készül el véglegesre, a következőn már biztosan. Füvet is kellett nyírni (ki gondolta volna ezt egy hónapja, a szárazság kellős közepén), és ha már ott ténykedtünk a kertben, leszedtük a zöldbabot (újabb 3 levesnyi lett a mindösszesen 10-12 tőn) és elégettük az újabb adag összegyűlt szemetet.

Nagyanyáink nyomdokain

...avagy a sparhelt.

Akkor kaptam kedvet hozzá, mikor 2003. őszén először jártunk kint Gyimesben. Igaziból az egész kint tartózkodás nagyon mély nyomot hagyott bennem, mintha egy időutazáson vettem volna részt, ugyanakkor bizonyította, hogy mennyire szépen, egyszerűen lehet élni ma is. Anna néniéknél a nyári konyhában és a házban is van sparhelt. Mivel a nap nagy részét a nyári konyhában töltik, ami egy egyszerű kis fa építmény, így ott folyamatosan megy, míg a házban csak estére gyújtják be. Olyan finom bablevest, olyan egyszerű és nagyszerű ételeket nem nagyon ettem azóta sem máshol, mint ott.

Szarvasbőgés

A szeptember a szarvasbőgés ideje Óbányán. Gyakorlatilag egész nap bőgnek a bikák. Látni nem látjuk őket, de halljuk, hol közelebbről, hol távolabbról. Ezen a hajnalon olyan közelről szólt a bőgés, hogy én már a paták kopogását is hallani véltem az aszfalton... Rohantam ki, hátha sikerül elcsípni valahol, de nem jött össze... a videó se adja vissza azt a hangerőt, ami ott volt, de azért még így is megvan a hangulata, állítsátok jó hangosra a hangerőt...

Ma volt az első nap, hogy nem hallottunk bőgést, lassan itt az október...

Ház most...

Na? A három évvel ezelőtti állapothoz képest? Nézzetek csak a jobb felső sarokba... ;)

Terasz

Szintén a semmiből lett, de legalább olyan fontos szerepe van, mint a konyhának. Jó nagynak kellett lennie, fedettnek, hogy védjen esőtől, naptól, széltől. Pont olyannak, mint amilyen lett!

Konyha

Éppen múlt héten kérdeztem Ákost, hogy mit fogunk csinálni esténként most majd, ha jön az ősz, és nem lesz még kályhánk. Lent az egy sparhelttel nem tudunk annyira befűteni, hogy lent lehessen aludni, amíg a konyha még nincs meg, egyre keservesebb lesz a kinti mosogatás (jó, tudom, lavórban bent is lehetne), szóval rövidülnek a lentlétek... Ákos válasza: majd varrunk, meg blogot írunk... és tényleg... itt a rossz idő, és most pótoljuk mindazt, ami az elmúlt időszakban kimaradt.

A konyha a ház lelke. Mondtam már? Biztosan. De ez így van, pláne egy olyan helyen, ahol nincs esti tévézés. Vannak beszélgetések, szarvasbőgés hallgatás, esti sütés-főzés, tábortűz, könyv olvasás, kártyaparti... és ezt mind lehet csinálni a nagy 2m x 1m-es étkezőasztalnál. Na, hát többek között ezért is fontos a konyha...

Nappali

Ugyan a bejegyzés tegnap született, de mindent azért nem lövünk el egy nap! Innen nézve holnap, de Nektek ma kerül posztolásra... na, sikerült mindenkit összezavarni? Nem baj, a nappali nálam sokkalta világosabb... és a legkevesebb munkát adja. Azzal, hogy le lett mosva a kőfal, ki lett fugázva és lekerült a padlástégla, gyakorlatilag el is készült... 1-2 foltban kell meszelni, így azt húzzuk mindig, majd az lesz az utolsó. Lehetett volna az első is, és verhettük volna a mellünket, hogy mekkora királyság van, mert készen vagyunk egy szobával, de mi szeretjük a kihívásokat, a legnehezebbekkel kezdünk! Na, meg egyébként is mostanában sokkal inkább csak egy átjáróház az a szoba. Nappalinak legalábbis nem nevezném még a legnagyobb jóindulattal sem. Voltak jobb pillanatai is a nyáron, most nem azt éli... most átmeneti bútorraktár, aminek éppen nincs helye a konyhában, az ott hever, a bútorok pedig felújításra várnak. Bízzunk benne, hogy szép hosszú indián nyár vár ránk, és lesz elég időm a teraszon elbütykörészni velük...

A legnagyobb átalakuláson a mostani nappali, hajdani istálló ment keresztül...

Fürdőszoba

Mint azt az összefoglaló bejegyzésben is írtam, működöképes, de jelenleg a legproblémásabb helyiség, és a legnagyobb paránk. Bár a bejegyzés után házunk tervezője, Lilla barátném egyből szolgált ötlettel, így annak továbbgondolásaként lehet, hogy meg is van a jövő tavaszi első nagyobb munka... Először is az aljzat könnyebb tisztíthatósága érdekében mindenképpen szükséges valamit kitalálnunk, másodsorban a tolóajtó rendszer beszerelése is majd egy havi fizetésem, és akkor még nem is beszéltünk a tejüveg átfordítható ajtóról, ami hol a WC, hol a zuhanyozó ajtajaként funkcionálna... A fürdő így is rengeteg pénzt vitt már el, az álom zuhanyszett, a bidés WC, a metrócsempe, bár messze van a luxus kategóriától, azért nem is a két filléres tételek. Legnagyobb meglepetésemre éppen az egyedileg készíttetett mosdókagyló volt az, ami a legkisebb kiadást jelentette... Készültem olyan 25-30.000 Ft-ra, ezzel szemben 7.000 Ft-ba került. Úgyhogy gyorsan vettem hozzá még kiegészítőket. Így teljes lett a fürdőszobaszekrény, főleg, hogy tegnap végre függöny is kapott... (a szekrény egyébként 3.000 Ft-ba került a vaterán úgy 2 éve, mikor a tervek készültek.  Szegény Lillát úgy hívtam fel egyik este, hogy találtam egy szekrényt, tökéletesen illik a koncepcióba, de emiatt a fürdő ajtaját arrébb kell tenni... Arrébb tette... a szekrény pedig tökéletes, pont olyan, mint mikor elképzeltem annak idején a fürdőt...).

Annak idején ez a helyiség volt a padlásfeljáró.

A főháló

A délelőtti összefoglaló után szobánként is megmutatom képekben, honnan, hová jutottunk el.

A főháló a kocsiszín, majd garázs funkciót töltötte be hajdanán. Ki gondolta volna akkor, hogy ebből:

Majd két hónap eseményeinek, érzéseinek összefoglalása

Na, hát ennyit a nagy fogadalomról, hogy és majd minden lent tartózkodás után írjuk a bejegyzést... egy frászt! Örülünk, ha a munkák közben néha eszünkbe jut fényképezni, nem hogy még bejegyzést írni! Szégyen, de az utóbbi időkben olyan kevés kép született a házról, hogy pl. heteket kellett várni, mire lett képünk az elkészült első szobáról, munkafázisokból pedig csak a hajópadlózást megelőző szigetelés fektetésről van képünk...

Összefoglalva: Az elmúlt másfél hónapban volt napra pontos ütemtervünk a munkafázisokra, ami megdőlt, így meszeletlen falak között nyaraltunk/nyaraltattunk. Van ajtónk, volt hivatalos költözés, a zsír új fürdőben csőtörés, ami az előszoba, az előszoba és a fürdő közti fal + a fürdő kivésésével is járt, de volt jó sok munka, nyaralás, barátok, család, pihenés, élmények, új munkák szervezése...

Csempe, geotextíl, mosogató...

Kedden sikeresen megérkezett a csempe, a porcelán mosogató tál(35 kg...) és a geotextília...Persze ezeket is a nagyfaluban kellett megvenni, mert 1. otthon nem lehet kapni, 2.itthon duplájába kerül...nem is értem!  Mindezekkel felpakolva megindultam Óbánya felé, sajnos csak egyedül... :(

Tessék-lássék, a metrócsempe:

Bazijó lesz ha felkerül!

Lent alvós

Kemény 19 órát tartott a "nyaralásunk", de ez is öröm! Este 5-kor érkeztünk és másnap délben már jöttünk is. Ami pedig a nyaralás szót illeti, leginkább az esti tábortűz idézte fel a hangulatot, mert egyébként szervezkedtünk, rendezkedtünk, másnap pedig én ugyanúgy dolgoztam, mintha itthon lettem volna, de lent valahogy mégis más... elég csak munka közben kinézni az ablakon...

Burkolás no.2.

Mai villámlátogatásunk során tesómék is elkísértek bennünket, viszont kivételesen kiskutyák nélkül mentünk. Bíztunk benne, hogy a burkolás olyan előrehaladott állapotban lesz már, ami nem engedi meg azt, hogy kutyáink ki-be szaladgáljanak a házba. Így maradtak. A burkolástól még mindig el vagyunk ájulva, annyira jól néz ki!

Burkolás indul...

Vasárnap megkezdte kőművesünk a nappali burkolását, mi pedig a héten ezerrel dolgoztunk a további beszerzéseken, hogy nyaralásunkra közelítsünk a komforthoz. Nagyon határozott elképzeléseim vannak a fürdőre vonatkozóan, így a csempe, szaniterek, csaptelepek beszerzése gyorsan ment. Na, mindent nem kaptunk meg azonnal, van, ami később érkezik, van, amit egyedileg készíttetünk. A mosdótál az, amit fazekas fog nekünk elkészíteni... Mivel Ákos nem volt ott az egyeztetésen, így Neki is meglepetés lesz, úgyhogy részleteket itt sem írok, nehogy lebukjak :)

Amit viszont sikerült már beszereznünk:

• Fürdőhöz: párnafák, gipszkarton, ami a jövő héten felkerül


• WC kagyló (semmi extra, képet nem csatolok)


• bidés WC ülőke (pont ilyen, mint a képen)

• az épített zuhanyhoz zuhanylefolyó

Terasz vakolása

Hát, szépen lassan eljutottunk idáig is. Holnap délután, ha minden jól megy, akkor az apróbb vakolási korrekciók után, megkezdődik a padlástéglák lerakása. Nekem ez már annyira a végének tűnik... és közben annyira nem tartunk még ott... ha kimondom, valósággá válik? Egy hónap múlva szeretném, ha lakni tudnánk a házat! Ennek eléréséhez nagyon komoly listát állítottunk össze, kivel, mit kell még elrendezni, mit kell beszerezni, mit honnan, és még sorolhatnám... Rengeteg a munka, a takarításra konkrétan bulit kell rendezzünk, mert annyi a tisztítandó ablak, hogy ha minden ablakra egy ember jut, az akkor is 4 szárny/per ember, aminek két oldala van, minden szárnyban 3 üveg, az mindösszesen 96 sarok/ember!!! Na, ki jön takarítani?

De addig is: ma a vízvezeték szerelő mindent készre vágott, úgyhogy szabad az út a gipszkartonos előtt. Asztalosunk beszerelte a hálószoba ajtót, a terasz vakolható részei (nem minden vakolható, mert ahová majd szigetelés kerül, ott nem vakolhatnak a kőművesek) készen vannak.

Egy halom apróság is történt: délelőtt mini kirándulást tettünk az erdőben az asztalosunk családjával és a kiskutyákkal, megint csak isteni ebédet kaptunk a Trib jóvoltából (hozzá saját készítésű palackozott bort is kaptunk!), apu sokat dolgozott a patakon, sőt, még füvet is nyírt, így a veteményes újabb réteg fűnyesedéket kapott kiszáradás ellen.

Mit mondjak? Haladunk, haladunk! Gondoljatok ránk sokat, szurkoljatok!

Vakolás, kőfalak

Még mindig arra buzdítok mindenkit, hogy csatlakozzon hozzánk a facebookon, ott naprakészek vagyunk, a blogon már kevésbé... De most talán ez is változik, ugyanis szupergyors internetünk lett a házban. Tudom, vicces... minek egy félkész házba internet? De a válasz egyszerű, nekem kell a munkámhoz. Most már minden adott ahhoz, hogy egész napokat, vagy akár többet is egyben lent tölthessünk. Reggel, este, pihenésképpen tudok tenni-venni a ház körül/a házon, egyébként pedig a munkámat is el tudom látni.Tiszta jó! Úgyhogy nagy fogadalmunk, hogy addig nem jövünk haza sosem, amíg nem készül el az aktuális blog bejegyzés. Ezt az élet milliószor fogja felülírni, de azért próbálkozunk.

De hogy a házról is írjak: a vakolás gőzerővel halad. Ez a legnehezebb pont idáig a házban... nem szeretnénk sima falakt, hanem olyant, mintha tapasztva lenne. Na, ez nem megy egyszerűen, mindenkinek más elképzelései vannak erről, így mi magunk sem tudunk dűlőre jutni. Nem baj, alakul ez, az emeleten próbameszelést csinálunk, hogy igaziból is lássuk, milyen lesz ez... szegény kőművesünk meg kikészül mellettünk szépen lassan...

Időközben megvolt a szokásos orfűi csajok bulija is, így sikerült felavatni a tűzrakót! Az pedig külön öröm, hogy a tavalyi lehetetlen állapotok miatt a tónál tartott ebéd, végre visszatért a régi székhelyére. A terasz szuperül funkcionált a 40 fokokban.

Nekünk mostanság lent a legtöbb munkát a veteményes adja. Folyamatosan van mit szüretelni (borsó, bab, uborka), szerdán pedig már a második körös telepítést csináltuk. Helycserés támadás, a saláta helyére bab, a spenót helyére borsó, a borsó helyére retek, a bab helyére pedig felesben saláta és spenót került. Babból, spenótból nem kell vásárolnunk idén, ez tuti, több  zacskó pihen mindegyikből a fagyasztóban, borsóból szükséges az utánpótlás. A répáink iszonyú finomak, az első adag uborka kint kovászolódik a teraszon, a bébi cékla savanyításra vár egy adag aprócska lilahagymával együtt. Mi kell még? Ja! A vöröshagymák! Kiszedtem őket szerdán, miután Péter-Pálkor eltiportam őket. Még nincs igazi vörös kérge, de nálunk gyorsan fogy a hagyma, nem lesz ideje megromlani.

Kész tűzrakó, vakolás előkészítés, felső szint vakolása

Napról napra fejlődünk, épülünk, szépülünk. Már hogy a ház... mi meg lassan, de biztosan csúszunk szét, épülünk le, őszülünk, ráncosodunk... Tavaly, amikor egy brigád dolgozott a házon, valahogy kisimultabban szemléltük az eseményeket. Az elvégzett munka most is pont olyan tökéletes, csak kb. hatszor annyit kell rohangálnunk, szervezkednünk, terveznünk. Nem baj, látszik a vége, és ha néha már egymás és a saját határainkat is súroljuk, azért az, hogy látszatja van a dolognak, minden alkalommal örömmel tölt el bennünket.

Végéhez ért a tűzrakó projekt, elkészült a szennyvíz bekötés (Ehhez az egész udvart és az utcát is fel kellett túrni, az pedig, hogy mindez mibe került, arról már ne is beszéljünk, mert a gyomorideg jön az emberre), a ház vakolása pedig megkezdődött az emelettel. Mindemellett rendezzük a veteményest, szüretelünk, nem unatkozunk, na!

Tűzrakó - külső kör

Először szolgálati közleményként közlöm, hogy a facebookon oldalt nyitottunk a GARHOF-nak (így találjátok majd meg), lájkoljátok, szeressétek! Hogy miért? Azért mert nagyon sok minden történik lent a háznál és velünk is, így ritkán jutunk el odáig, hogy tényleges blogbejegyzés legyen a dologból. A képeket viszont lelkesen töltögetjük fel az egyik fotós oldalra, így azokat mindig kiposztoljuk. Így, aki szeretné, naprakész információkat kaphat a házról.

És hogy mi is történik mostanság nálunk? Hát, először is a villanyszerelők végeztek az első körrel (bevésés), folyt.köv.. a vakolás után... részletesen majd ír erről Ákos, legalábbis egy félkész bejegyzés már van a rendszerben róla...

A kőművesünk, kőfaragónk, Attilánk pedig jött szombaton (nekem) hajnalban az Öreggel, és neki álltak a tűzrakónak. A tűzrakó fontos kérdés volt nálunk, milyen legyen, mekkora (leginkább nagy), milyen funkciókat tudjon ellátni, stb. Így aztán elkezdtünk tervezgetni, rajzolgatni, méregetni, míg végül összeállt papíron a dolog... Legyen jó nagy, hogy az őszi kerti hulladékot könnyen el lehessen égetni, ugyanakkor ne vegyen el a térből. Így jött az ötlet, hogy ne emelkedjen ki a tűzrakó a földből... Aztán jött a gondolat, hogy akkor viszont kell ülőke is köré, mert nagyon lent lesz, meg különben is, jó lesz az útnak is, lesz saját körforgónk! Aztán legyen beépített bográcsozó, grill és tárcsa is... Még szerencse, hogy nincsenek nagy igényeink... Egy szerencsénk van, hogy Attila lelkes, ugrik minden izgalmas dologra, így aztán nem riadt meg a feladattól. Délután 5-re készen is volt az ülőke szinte teljesen!

 

A veteményesem burjánzik ezerrel, a héten gazdagodott némi paradicsom, fehér és csípős paprikával, uborkával. Viszont a hétfői vihar után olyan sárban cuppogva kellett elraknom kedden (meg pallóztam magam előtt az utat), hogy bepipultam, és közöltem, hogy ÚT kell a veteményesben! Erre a műveletre sikerült is rászednem aput!

 

Anyu pedig meglátogatott bennünket Annával, így délután még strandolásra is sor került a teraszon a nagy melegben.

Az alap

 

 

Villanyszerelés numero uno

Kicsit megkésve, de nem felejtve írok most...sok minden történik a ház körül és a házon belül is, időnk meg annyi, hogy csak kapkodjuk a fejünket, hogy mit is vegyünk előre a rengeteg tennivaló közül. De félre a nyavalygást, mert ezer a dolog, amit a megbízott villanyszerelő duó is tud, és dolgoznak/dolgoztak is, ugyanis a május 26-i hétvégén fel is mérték a terepet még aznap, majd másnap el is kezdtek dolgozni.

Először a csövezésnek, kapcsolóknak, dugaljaknak a helyét vésték ki:

 

Lent alvós

A gerendák közét elkezdte felfalazni Ákos, és hogy minél kevesebb időt vesztegessen, lent is aludt a hétvégén. Ez volt az első éjszaka a tetőtérben :) Szombaton Annával mi is meglátogattuk. Gazoltunk, betakarítottunk, majd a munka után pizzáztunk egyet (Anna életében először, és nagyon tetszett neki). Vasárnap felmérte az ajtókat az asztalos, így június közepére már kulccsal fogjuk zárni a házat :) Jövő hétvégén kezdenek a villanyszerelők és jön a kőműves is, valamint Fertőakárhonnan a padlástégláink... Ákos szerint június végére készen leszünk belülről! Így legyen!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindig nélkülem... :(

El sem hiszitek, milyen rossz ez... Egyre közelebb jutunk ahhoz, hogy lakhatóvá váljon a ház, és én teljesen kimaradok belőle. Többen tudjátok, aki pedig nem, az most megtudja: egy elég komoly dolgon dolgozom többekkel (www.sdghotel.hu), így csodaszámba megy, ha lejutok a házhoz... Mestereket kell szervezni, időpontokat egyeztetni, árakról tárgyalni, megrendeléseket intézni, és ez most mind Ákosra marad... Körülbelül annyi időm van, hogy kétnaponta megkérem, hogy meséljen már valamit, mégis hol tartunk, ha pedig lent jár, akkor nem győz fotózni, hogy én is lássam a fejleményeket.

Így csak azt mondom, amit én látok a képeken... a tavaszi füvesítés prímán sikerült, a pataknál egészen konkrétan olyan színe van a fűnek, amilyen nem is létezik! Fantasztikus!

A födémet Péter befejezte, már csak falazni kell a gerendák közeit, hurrá!

A kertből már ettünk újhagymát, retket, spenótot, salátát... alakulunk, na!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kirándultunk

Már két hete terveztük, hogy elmegy a család közösen kirándulni, de akkor Anna hirtelen betegsége közbeszólt. Ehhez mi minden szükséges kelléket megvettünk, értsd gyerekhordozó hátizsákot a Decathlonban. A gyereket sikerült jól belelkesíteni, így az Óbányára való megérkezés után mindjárt hangos sé, sé (sétáljunk, sétáljunk) kiáltással jelezte, hogy Őt most azonnal ültessük be a zsákba, és induljunk már! Így viszonylag gyorsan sikerült végigjutnunk a falun a következő módon: először Dorkát "sétáltatta" az apja hátán ülve, aztán pedig Sophiet. De azért igazi túrázó módjára bottal is sétált, mint a nagyok!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kurta, furcsa hosszú hétvége

nélkülem... A munka hősei pedig Ákos és szüleim, akik ismételten lent dolgoztak, fáradtságot nem kímélve tevékenykedtek, hogy mire újra lejutok az álom házhoz, csoda meglepetések várjanak! A veteményest kigazolták, a füvet lenyírták, de mindezt én is csupán a képekből tudom :( De azt jó látni, hogy a spenót, a saláta, a hagymák, a retek milyen szépen fejlődnek, és apránként a a répa, fokhagyma, póréhagyma, borsó is beindul. A bab még kicsit várat magára.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tökéletes születésnap

Milyen is az? Természetesen óbányázós! Még akkor is, ha dolgozni kell, még akkor is ha csak egy napig tart, de azért mégis... A tökéletes születésnap egy tökéletes ágyba kapott reggelivel kezdődik...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyot haladtunk...

mert volt segítségünk, így nem egyedül kellett megoldani mindent... Most nem azért, hogy fényezzem magunkat, de négyen mindig annyit haladunk... egyszerűen jók vagyunk és pont.

Ákos lepácolta a háló gerendáit, én a födémdeszkákat, anyu rendbe tette a virágos kertet és apunak segített a fűnyírásnál a szegélyeknél, apu pedig még az utcán is lenyírta a füvet a buszmegálló környékén, úgyhogy a falugondnoknak nem sok munkát hagyott. Ha mindezt kettőnknek kellett volna megcsinálnia, akkor még hétfő este se végeztünk volna, így viszont... sőt, este még az újdonsült búvárszivattyút is kipróbáltuk, végiglocsoltuk a kertet! Szuper lesz!

A veteményesben nagyon komolyan nyomakodik a retek, a borsó, a saláta, a spenót, a vöröshagymák. Jövő hétre már a répa és a fokhagyma is szépen kirajzolja a sorát, most még nem látszanak a képeken. A fűszernövények közül a tárkony kb. a duplájára nőtt, és az oreganó is kis leveket hozott...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lépcsőfeljáró, gerendák

Visszatért a tél a húsvéti hétvégére, de Ákos igyekezett kihasználni még az utolsó meleg napot, hogy a födémgerendákat megpróbálja lecsiszolni. Sok, nincs mese, de haladni kellene vele, különben nem lesz kész a födém időre, mire újra át kellene adnunk a terepet a vállalkozóinknak. Anélkül nem lehet megoldani a villanyszerelést, márpedig a vakolás előtt annak is meg kell lennie... és aztán még burkolás is... ugye, ugye, ugye?! Olyan jó lesz!

Péter, az ácsunk, aki egyébként újdonsült apuka, sokat dolgozott a héten. Kialakította a lépcsőfeljárót, legyalulta a maradék födémdeszkáinkat. -most már tényleg csak rajtunk múlik...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sziklakert no.2. és ismét Orfű

A medvehagymafesztivál már-már kötelező elem lesz nálunk, így a sziklakert újabb növényekkel való feltöltése után Orfű felé vettük az irányt. Bár még csak most készült el, de már mosz szeretem ezt a két minikertet... a virágos már most olyan szép látványt nyújt a teraszról, hogy csuda, mi lesz pár év múlva, mikor mindenhol elterjednek a növények! A fűszernövényesben pedig ha igazán megbokrosodik a rozmaring, a levendula, a kakukkfű, az oreganó, a zsálya, a vályúban pedig kikelnek a bazsalikomok, olyan illat lesz még a szép látványhoz, hogy minden a főzésre fog csábítani bennünket!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sziklakertek

A múlt héten elkészültek a magaságyak, így most belekerülhettek a magok... Próbáltunk a biogazdálkodás elveinek megfelelő növénytársításokat kialakítani, így került bele jó sok hagyma, fokhagyma, póréhagyma, spenót, fejes saláta, retek, borsó, bokorbab, cékla... csupa olyan dolog, amit nagyon szeretünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hosszú hétvége

Öt nap és a télből beestünk a nyárba. Látszik, hogy tavaszi lány vagyok, de ez az az idő, amit egész évben elviselnék. Imádom a havat, a szánkózást, a nyári kánikulát a Dunán, de ilyen időben élek igazán. Lehet haladni, dolgozni, öröm minden napsugár, éled a természet. Szép az élet Óbányán, na!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hideg nap

Jön a tavasz... de olyan lassan és olyan bolond, szeles napokkal, hogy az valami... de nincs mit tenni, haladni kell, majd ha már végleg átfagyott az ember, akkor iszkiri haza. Azért sikerült lepácolni a födémdeszkák harmadát, egy jó kis ablakkaparó pengével megkezdeni az ablakok tisztítását és kitűzni a leendő süllyesztett tűzrakót.Most már jöhetne az igazi jó idő...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyuszi motor és kutyasétáltatás

Lassan jön a tavasz, beindulnak a kerti munkák. Bár Óbányán 2 hetes késében vannak a növények mindig, azért muszáj szépen lassan elkezdeni az előkészületeket. Azért vannak apró, de igen kedves kötelességeink Óbányán kívül is. Pici, másfél éves unokahúgom a szülők szombati elfoglaltsága miatt gyakran vendégeskedik nálunk az utóbbi időben (igaziból a mamánál, de mi nem maradhatunk a buliból!). Úgyhogy, nincs mese, össze kell kötni a kellemeset a hasznossal. Így aztán Anna kapott egy nyuszimotort, amivel szabadon gyakorlatozhatott a falusi utcákon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hutzelrod 2012

A Tüzeskerék-gurítás, mely helyi hagyomány szerint nagyböjt első vasárnapján kerül megrendezésre, látványos, sokakat vonzó termésjósló szokás. A felelevenített hagyomány révén 2012-ben 12. alkalommal gurult a kerék... Az idő ugyan nem volt olyan kegyes hozzánk, mint tavaly, emiatt kevesebben is voltak a rendezvényen, de azért mi így is szerettük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tüzeskerék gurítás

Aki nem tudná:

Tüzeskerék-gurítás

2012.február 26.

A Tüzeskerék-gurítás, mely helyi hagyomány szerint nagyböjt első vasárnapján kerül megrendezésre, látványos, sokakat vonzó termésjósló szokás. A felelevenített hagyomány révén 2012-ben 12. alkalommal gurul a kerék...

A program 2012.február 26-án zajlik. A Pécsváradról délelőtt induló Tüzeskerék-túra 8.éve kapcsolódik a rendezvényhez. A túrakiírás dr. Novotny Iván nevéhez fűződik, az ő vezetésével érkezik koradélutánra Óbányára az évről-évre több túrázót vonzó csapat.

Óbányán,a falu elején várja a látogatókat, érdeklődőket a "Hutzel-sátor": gyerekeknek bábszínház,játszóház,felnőtteknek fúvós zenekarok, egészséges élelmiszerek vására, kézműves kirakodó kötheti le figyelmét, bővítheti ismretét.

A sötétedés beálltával, esti harangszót követően- 18.00 óra után - gördül le a hegyről a Tüzeskerék, különleges élményt adva valamennyi jelenlévőnek.

Helyszínek,programok, látnivalók

délelőtt 10-14 óráig

Olvasókör területén: Temék-bemutatók, ismertetők, filmvetítés

Öreg bolt: Mocorgó játszópark

Kultúrház: Fazekass kiállítás-bemutató a Roll család svábruha gyűjteményéből

11.órakor Pécsváradról indul a Tüzeskerék-túra

délután 14-19 óráig

14.00 óra Platin Kapelle sétakoncertje

15.00 óra Hutzel sátorban bábszínház: Ördögszekér kompánia

17.00 óra Pécsváradi Ifjúsági Fúvószenekar menetzenéje

18.00 óra Gurul a Tüzeskerék!

bővebb információ: +36-72/463-035; +36-30/664-0449

Boldog Új Évet Kívánunk!