Koszorú...

Mintha egy menyasszonyt öltöztetnénk (ez a sok esküvő, meg lakodalom, már teljesen elvette az eszemet)...

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4



/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Az alsó szoknya már rajta van, most jön a fejdísz, abból mindjárt kettő. A konty (a tető) még hátravan (legalább ennyiben különbözik a menyasszonytól, hogy ha őket is ilyen sorrendben kellene öltöztetni, nagy valószínűséggel kiborulnának a fodrászok és a koszorúslányok), aztán még kap ruhát is (szigetelés, vakolat), kiscipőt (aljzat rétegrend), majd jöhet a sminkes (festő) és az ékszerek (ablakok, stb.). Hogy a mi kis menyasszonyunk lelke (azaz a belső rész), mikor kerül ünnepi hangulatba azt még nem tudjuk, de lehet, hogy ruhát sem kap még idén. No, majd kiderül, mindenesetre már nagyon várjuk a hónap végét… addigra meg kell lennie a tetőnek.

 

 

Rohanás...

... az élet. A miénk meg különösen, főleg mostanság... Munka, munka, munka. Másról sem szól az életünk. Ami engem illet, még a múlt heti óbányai nyaralást is kőkeményen meghatározta, de azóta sincs nyugtunk. Így a mai látogatásunk is csak rohanással telt. Rohanás le, ott villámgyors locsolása a koszorúnak, majd rekordot döntve 43 perc alatt átértünk Kisújbányára a Klumpásba, gyors ebéd, rohanás vissza, majd Ákost "kidobtuk" a munkahelyén, aztán haza...

De megint megállapítottuk, hogy a munka halad nélkülünk is remekül, bár én már nagyon szeretném, ha rend lenne az udvarban. Az, hogy a ház úgy néz ki, ahogy, nem is érdekel, én csak a szépen rendben tartott kertemet sírom vissza, de most már nagyon... Epekedve várom a szeptember végét, hogy visszakerüljenek a használható faanyagok a tetőre, a maradék meg bekerüljön a tárolóba, felkerüljenek a cserepek, ne legyen több tégla, és végre kihívhassam a markolót, hogy dobálja szét azokat a hatalmas földkupacokat... el akarom kezdeni a magaságyak legyártását, mert a szamócákat szeptember végén át akarom rakni a végleges helyükre, a málnát is át kell tenni, a lángvirágot, be kell fejezni a patakpartot és a több, és a többi... nagyon sok dolgot kéne csinálni, de nem megy semmi amíg ott vannak azok a hatalmas kupacok...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyaraltunk...

...és mint Óbányán mindig, most is nagyon jól éreztük magunkat. A helyszín, a társaság a szokásos, és mi mégis mindig (vagy talán pont ezért) ugyanolyan jól érezük magunkat. Kirándulunk, kutyázunk, jókat eszünk, beszélgetünk, olvasunk és ugyanezeket ismételgetjük mindig más sorrendben. Eközben a ház építése is szépen haladt, ha arra jártunk, benézegettünk, mi változott az adott napon. Voltak a héten olyan pillanatok, amikor annyira szakadtul nézett ki az egész, az valami hihetetlen, de a hét vége felé már magunk is meglepődtünk, hogy mennyire kezd összeállni az egész.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Készül a konyha és egy most már 4 hetes procedúra margójára...

Kicsi házunk építésének finanszírozására összeszedve apait-anyait elballagtunk a bankba, hogy válság ide vagy oda, márpedig ezt mi most legalább szerkezetkész szintre akarjuk hozni, mit tudnak kínálni. Kínálat van, a feltételek is olyanok, amik a részünkről elfogadhatóak, így aztán elindítottuk a folyamatot. A hetek telnek, állandó vendégekké váltunk a bankfiókban, volt olyan nap, hogy háromszor kellett bemennem, hol ezért, hol azért. Konkrétan bele lehet őszülni egy ilyen eljárásba, és néha tényleg azt gondolom, hogy mi vagyunk a marhák, hogy egyáltalán belevágtunk ebbe az egészbe. De hát a cél szentesíti az eszközt, mondják, így egyelőre nyeljük a békát, de most már nagyon a határán vagyunk annak, hogy a) egy irgalmatlan nagy botrányt csapjunk, vagy b) agyvérzéssel elszállítsanak a mentők. Azt mondják a finishben vagyunk... elég hihetetlen és beleélni sem merem magam, de még bizakodok, hogy előbb-utóbb, ha nem is banki segítséggel, de készen lesz a kicsi ház...

Ennyi kis előjáték után pedig lássuk a konyha építésének részleteit...

 

II. ütem...

Elkezdődött!

Vagy éppen azt is mondhatnánk folytatódik...Augusztus 1-én a megbeszéltek alapján megjelentek a munkások kis óbányai parcellánkon és nekiálltak a falak felhúzásának. Egyszóval zajlik az élet nálunk...ismét. Szeptember 15-re szól az ígéret és a szerződés is, hogy befejezik. Számításaink és terveink szerint addigra az új tető is felkerül. Már nagyon várjuk...akkor lehet igazán majd képünk arról milyen is lesz valójában a hacienda.