Téli túra

Mi lehetne jobb döntés egy hét kollektív lebetegedés és a karácsonyi trakta után, mint Óbánya? Ott, ahol igazi tél van, hóval, forralt borral, barátokkal...

 

 

 

Bezárkóztunk

Bár még vannak gyenge pontjai a teleknek és a háznak, ami a biztonságot illeti, de most már zárhatóak a kapujaink. Na, nem ez volt a lényeg benne igaziból, hanem az, hogy végre kilinccsel lehessen közlekedni, de az egyik a másik nélkül nem ment...

Közben hétvégén Fickó meglátogatta a lányokat. Ő az a talált magyar vizsla fiú, akiről olvashattatok a blogon. Szerencsére, miután nálunk játszott a lányokkal, nem ment el a faluból (hiába, a szerelem...), így kóborlása végetért. Szomszédainknál szuper helye lett, ha pedig lent vagyunk, akkor jön át és együtt töltik a napot a csajokkal.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tereprendezés

Aki rendszeresen olvassa a blogot, az tudja, hogy mennyire fontos volt nekem a tegnapi nap. Erre vágytam gyakorlatilag az építkezés megkezdése óta... végre visszakapni az udvart! De hogy mindezt ennyire pazar módon, azt nem is gondoltam... A bobcat játszi könnyedséggel, mindössze 2 és 1/2 óra alatt szétdobálta, kiegyenlítette a talajt, amitől most olyan szép és főleg sík területünk lett, hogy az valami csuda! Mivel a mi - most már összevont - telkünk, két külön kis telekből állt, a falu szintje pedig folyamatosan emelkedik az erdő felé, így a két telek között volt egy kis (olyan 30 centi) szintkülönbség. Az előző tulaj ezt próbálta valamelyest összehozni, szerintem egészen jól sikerült is (Ákost ez jobban zavarta), de látva a mostani állapotot, valóban érzékelhető a különbség. Kivitelezőink javaslatára helyben terítettük szét a házból és az alapból kiemelt földet. És ha már ott volt egy ilyen szuper kis gép, akkor egy füst alatt a helyére került a szőlőprés-asztal, illetve a leendő sziklakert egyik elemét adó "fűszervövénykert" alap, valamint elkészült a kocsibeálló is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Előkészítés a majdani vakoláshoz és födémgerendák sokadszor...

Ez egy múlt hétről elmaradt bejegyzés. Már régen meg kellett volna írnom köszönetképpen segítőinknek, akik voltak olyan kedvesek, hogy feláldozták a múlt hét péntek délutánjukat a födémgerendák behelyezésére, de a hétköznapok eseményei maguk alá gyűrtek rendesen... de, ami késik, nem múlik, itt vagyok, írom, és főleg köszönöm, hogy segítségünkre voltatok fiúk! Most már látszanak a helyiségek határai, sokkal inkább kézzelfogható lett az egész.

Mi pedig arra szántuk a szombatunkat, hogy bent is leverjük a régi részen a vakolatokat, aohol szükséges, illetve minden kőfelületet kiszabadítottunk, hogy aztán eldönthessük, mi lesz velük. A fürdőben feltörtük a régi kőalap látszó részét, ami bezavarna csak a gipszkartonozásba, és gyönyörű puccba vágtuk a házat...

 

Kertrendezés

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4



/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Immár sokadszor. Addig is, míg nem tudunk bent haladni a munkáinkkal, muszáj valami mással foglalkozni. Mostanában vissza kell fogjuk magunkat anyagilag, túl sok a plusz költség, nem nagyon marad a hó végére miből kiszorítani a házra valót. Szerencsére most holt szezon van esküvők, ünnepek, családi események terén (csak a karácsonyt éljük még túl…), viszont a folyamatosan növekvő üzemanyagárak még így is visszavetnek majd bennünket az elkövetkezendő hónapokban. Jókor jön a tél… kevesebbet tudunk lemenni, hiszen fűtésünk még nincsen, időzni nem tudunk, ha bejönnek a fagyok, a kertben sem nagyon lehet csinálni semmit.

Eltűnt a sitt!

A kettővel ezelőtti bejegyzésben kifejtettem milyen kapcsolatban vagyok a sittel...de most már kijelentem túl vagyok rajta!

Íme:  Ilyen volt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aprócska gyümölcsös

Áll a ház, érdemi munka most nem történik. Nekünk kell haladnunk a magunk módján. Minden létező szabad percünket erre szánva. Így mára a málna és a szamóca áttelepítését tűztük ki célul. Ezzel felszabadult a fatároló melletti terület, ahová át lehet pakolni a köveket, így már nem lesz útban semmi a markolónak a tereprendezéshez. Na, majd apránként...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kész tető! 2.0

Végre sikerült jó időben is lekattintani a fotómasina gombját és megörökíteni a kész tetőt! Igazából eddig nem lehet okunk panaszra, mert minden olyan dolog kész van amit idénre terveztünk...persze titkon reméltük, hogy tovább is fogunk jutni, de vissza van még két hónap az évből...

Körösfeketetó

Néptáncos körökben biztosan nem kell magyarázatot fűzzek a címhez, elég meglátni a címet, és nagy lelkesedéssel tekeri tovább az egeret az illető. Azoknak, akik viszont még soha nem hallottak róla, vagy ha hallották is, nem különösebben érintette meg őket a dolog, íme egy kis beszámoló.

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4



/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Körösfeketetó (Negreni) Erdélyben található, mindjárt a Király-hágó lábánál a második falu. Minden évben, október második hétvégéjén rendezik itt a Feketetói vásárt. A modern árucikkek mellett Erdély minden tájáról érkeznek árusok mindenféle régiségekkel és  kacatokkal. Mi régebben a népviseletekért jártunk ki, újabban a vászonnemű (párnahuzatok, terítők, törölgető ruhák), régiségek, fa-és gyékényáruk hoznak lázba. Na, jó, azért egy gyönyörű alsószoknyával még most is sokáig szemeztem, de végül erősebb voltam, mint ő.

Hangulatok (forrás: saját és internet)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kész tető!

Hát ez a nap is eljött! Van tető a fejünk fölött! Éppen pont csiszre, de összeállt. Ma hajnalra jósolták a markáns hidegfrontot, mi pedig tegnap reggel kezdtük el a cserepezést. Nagyon akartuk, hogy felkerüljön a tető estére. Úgyhogy kemény tempóban, de este 6-ra elkészültünk. A mai délelőtt folyamán még az apróbb simítások és a régi részen a födémgerendák behelyezése is megtörtént. Már csak két ajtó kell, és bezárhatjuk a házat télire... de addig még sok a munka...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Cserepezés előtt

Kedden kicsit rendet raktunk a ház mögött, és szabaddá tettük a terepet a cserepek előtt. Van már kémény/kémények pontosabban, elkészültek a csatornák, kéményszegélyek, oromszegélyek...és ugye a cserepek nincsenek a tetőn. Remélem csütörtökön este boldogan mutathatjuk meg a félkész-háromnegyed után a kész tetőt is...

Lássuk:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kémények és válaszfalak

Ami engem illet, néha úgy érzem magam, mint aki hullámvasúton ül. Az eredmények láttán nagyon feldobódok, viszont egyre türelmetlenebbül várom már a végét. Ez a két állapot változik bennem, ha lent vagyunk, az előbbi győz, ha itthonról szemlélem az eseményeket, akkor az utóbbi. Ugyanakkor ostorozom magam ezerrel, mert mégis mit képzeltem? Júniusban kezdődött a munka, most meg szeptembert írunk, közben meg még leállás is volt miattunk. Óriási eredmény, ahol tartunk, én meg pörgetem magam hülyeségeken... csacsi kis Bridget...

Pedig hát nincs okom panaszra, már vannak válaszfalaink, kéményeink, tulajdonképpen csak a bádogosra várunk, és végre cserepezhetnénk. Reméljük, most már a jövő héten ez is megtörténik...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Födémgerendák

Mivel a környéken nem lehetett találni normális bontott födémgerendákat, így úgy alakult, hogy elég messze, Salgótarjánba vezetett az út az üdvösség felé. Vaterán egészen véletlenül akadtam rá ezekre a vörösfenyő, 20x23-as jó állapotú gerendákra. Kedden meg is ejtettem ezt a kis kirándulást, hogy megnézzem a faanyagot, és ha rendben van akkor le is zsírozzunk mindent az eladóval. Egy szimpatikus építési vállalkozó fogadott, akivel mindent meg tudtunk beszélni, sőt még a szállításban -egész jó áron- is tud segíteni, ami lássuk be cirka 300 km-ről nem egyszerű és nem is olcsó. Csak hogy az árakat megemlítsem, az előző ajánlat a szállításra Pécsről Óbányára (~35km) ugyanennyi lett volna.

Tehát a gerendák:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Háromnegyedtető

A múltkori féltetőhöz képest (ami szerintem már kész volt), újabb meglepetés fogadott minket a mai napon. Tulajdonképpen tényleg kész a tető, mármint ami a famunkát illeti. A hétvégén ácsaink befejezték a páraáteresztő fólia (tyvek solid) felhelyezését, a tető lécezését és a szellőzőelemek felhelyezését , illetve a 4 nagy tetőablak is a helyére került. Persze még hiányoznak a kisebb tetőkibúvók, a cserepek a helyükről, a kémények még csak darabokban hevernek a ház mellett, és a bádogozás is hibádzik a helyéről, DE ha ránézek mégis késznek látom.

De beszéljenek a képek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Féltető

Ákos szerint az már egy kész tető, de azért még nem... mindenesetre pénteken délelőtt már Ákos kapott egy hívást, hogy már mindjárt bent vannak az ablakok, és állnak a szarufák! Ezt ne úgy értsétek, hogy ideszóltak a mesterek, és mint tény, közölték... nem! Itt kérem a helybeliek izgulnak ezerrel és lelkesednek velünk együtt! Na, most ezek után nem is volt kérdés, hogy húzunk le, mint a szélvész, hogy mi is lássuk... és ahogy leértünk, az embernek olyan érzése volt, mintha a fél falu összeszaladt volna. Csodaszámba megyünk manapság, na! Ez a tény, hogy másnak is legalább annyira fontos ez a dolog, mint nekünk, valamint a látottak teljesen feldobtak minket is... de nézzétek meg Ti is a saját szemetekkel!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Villám vizit, némi retro

 Az elmúlt másfél hónapban többször kiborultam, főleg, mikor lent voltunk... a ház egyre szakadtabbul nézett ki, a kert minősíthetetlen, és én nem láttam azokat a változásokat, amiket elképzeltem... mert hát, lássuk be, nem értek én az építkezéshez, és hiába ment a munka ezerrel, nekem mégis olyan helybentopogósnak tűntek az utóbbi hetek. Persze ésszel értem én, hogy egy réteg, szárad, majd újabb réteg, majd megint szárad, és így tovább, de az én illúzióimban ez így pikk-pakk megtörténik, és már fent is van a tető... na, meg ahogy a királylány megálmodta... szóval, mentek a hetek, én egyre tehetetlenebbnek éreztem magam, idegesített, hogy semmit nem tudunk csinálni (max. a patakpartot, mert ott nem zavarunk egyedül senkit). Nekem a tető az abszolút vízválasztó... ha az fent van, akkor már ház leszünk látszólag, és én ezt már nagyon akartam! Na, de azt ki gondolta, hogy ezzel együtt úgy besűrűsödnek az eseméyek, hogy nem gőzzük kapkodni a fejünket!

 

Csütörtökön kezdik a tető építését!

A tető anyaga még hétfőn érkezett meg a helyszínre

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...szép zöldek...gombák, tűz meg mindenféle kártevők elleni szmötyitől.

Persze közben a vállalkozónk dolgozik szorgosan, készítik a párkányokat és építik be a nyílászárókat...Képek holnap!

Tervek, metszetek NaP-nak

földszinti alaprajz

tetőtéri alaprajz

metszetek_01

metszetek_02

 

 

 

Koszorú no.2., mindjárt tető?

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4



/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Egészen kézzelfogható távolságba került az az állapot, mikor újra lesz tető felettünk. Konkrétan megvan a kezdési dátum, 19-én kezdenek az ácsok. Szerintük 5 nap. Én meg elhiszem nekik. Úgy legyen, és pont. Egy hét… addigra készen lesz az aljzat rétegrend, bekerülnek az ablakok is. Már-már újra ház kinézetünk lesz…

Koszorú...

Mintha egy menyasszonyt öltöztetnénk (ez a sok esküvő, meg lakodalom, már teljesen elvette az eszemet)...

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4



/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Az alsó szoknya már rajta van, most jön a fejdísz, abból mindjárt kettő. A konty (a tető) még hátravan (legalább ennyiben különbözik a menyasszonytól, hogy ha őket is ilyen sorrendben kellene öltöztetni, nagy valószínűséggel kiborulnának a fodrászok és a koszorúslányok), aztán még kap ruhát is (szigetelés, vakolat), kiscipőt (aljzat rétegrend), majd jöhet a sminkes (festő) és az ékszerek (ablakok, stb.). Hogy a mi kis menyasszonyunk lelke (azaz a belső rész), mikor kerül ünnepi hangulatba azt még nem tudjuk, de lehet, hogy ruhát sem kap még idén. No, majd kiderül, mindenesetre már nagyon várjuk a hónap végét… addigra meg kell lennie a tetőnek.

 

 

Rohanás...

... az élet. A miénk meg különösen, főleg mostanság... Munka, munka, munka. Másról sem szól az életünk. Ami engem illet, még a múlt heti óbányai nyaralást is kőkeményen meghatározta, de azóta sincs nyugtunk. Így a mai látogatásunk is csak rohanással telt. Rohanás le, ott villámgyors locsolása a koszorúnak, majd rekordot döntve 43 perc alatt átértünk Kisújbányára a Klumpásba, gyors ebéd, rohanás vissza, majd Ákost "kidobtuk" a munkahelyén, aztán haza...

De megint megállapítottuk, hogy a munka halad nélkülünk is remekül, bár én már nagyon szeretném, ha rend lenne az udvarban. Az, hogy a ház úgy néz ki, ahogy, nem is érdekel, én csak a szépen rendben tartott kertemet sírom vissza, de most már nagyon... Epekedve várom a szeptember végét, hogy visszakerüljenek a használható faanyagok a tetőre, a maradék meg bekerüljön a tárolóba, felkerüljenek a cserepek, ne legyen több tégla, és végre kihívhassam a markolót, hogy dobálja szét azokat a hatalmas földkupacokat... el akarom kezdeni a magaságyak legyártását, mert a szamócákat szeptember végén át akarom rakni a végleges helyükre, a málnát is át kell tenni, a lángvirágot, be kell fejezni a patakpartot és a több, és a többi... nagyon sok dolgot kéne csinálni, de nem megy semmi amíg ott vannak azok a hatalmas kupacok...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyaraltunk...

...és mint Óbányán mindig, most is nagyon jól éreztük magunkat. A helyszín, a társaság a szokásos, és mi mégis mindig (vagy talán pont ezért) ugyanolyan jól érezük magunkat. Kirándulunk, kutyázunk, jókat eszünk, beszélgetünk, olvasunk és ugyanezeket ismételgetjük mindig más sorrendben. Eközben a ház építése is szépen haladt, ha arra jártunk, benézegettünk, mi változott az adott napon. Voltak a héten olyan pillanatok, amikor annyira szakadtul nézett ki az egész, az valami hihetetlen, de a hét vége felé már magunk is meglepődtünk, hogy mennyire kezd összeállni az egész.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Készül a konyha és egy most már 4 hetes procedúra margójára...

Kicsi házunk építésének finanszírozására összeszedve apait-anyait elballagtunk a bankba, hogy válság ide vagy oda, márpedig ezt mi most legalább szerkezetkész szintre akarjuk hozni, mit tudnak kínálni. Kínálat van, a feltételek is olyanok, amik a részünkről elfogadhatóak, így aztán elindítottuk a folyamatot. A hetek telnek, állandó vendégekké váltunk a bankfiókban, volt olyan nap, hogy háromszor kellett bemennem, hol ezért, hol azért. Konkrétan bele lehet őszülni egy ilyen eljárásba, és néha tényleg azt gondolom, hogy mi vagyunk a marhák, hogy egyáltalán belevágtunk ebbe az egészbe. De hát a cél szentesíti az eszközt, mondják, így egyelőre nyeljük a békát, de most már nagyon a határán vagyunk annak, hogy a) egy irgalmatlan nagy botrányt csapjunk, vagy b) agyvérzéssel elszállítsanak a mentők. Azt mondják a finishben vagyunk... elég hihetetlen és beleélni sem merem magam, de még bizakodok, hogy előbb-utóbb, ha nem is banki segítséggel, de készen lesz a kicsi ház...

Ennyi kis előjáték után pedig lássuk a konyha építésének részleteit...

 

II. ütem...

Elkezdődött!

Vagy éppen azt is mondhatnánk folytatódik...Augusztus 1-én a megbeszéltek alapján megjelentek a munkások kis óbányai parcellánkon és nekiálltak a falak felhúzásának. Egyszóval zajlik az élet nálunk...ismét. Szeptember 15-re szól az ígéret és a szerződés is, hogy befejezik. Számításaink és terveink szerint addigra az új tető is felkerül. Már nagyon várjuk...akkor lehet igazán majd képünk arról milyen is lesz valójában a hacienda.

II. ütem

Tegnap voltunk a vállalkozóval tárgyalni, és úgy gondolom sikeresnek mondhatjuk a megbeszélést. Tetszik, hogy hajlanak a kompromisszumokra (persze mi is), sőt valamikor ők ajánlanak ötleteket, megoldásokat. Mi persze laikusként bólogatunk, de szívesen elmagyaráznak érthetően mindent és érvekkel támasztják alá, miért is úgy kellene csinálni a munkát, ahogy ők mondják. Eddig igazuk volt és nem is csalódtunk semmiben!

Az eredmény? Ha minden jól megy akkor augusztus első hetében folytatódhat az építkezés, immár látványosabb elemekkel, mint falak felhúzása, koszorú készítése, és remélhetőleg szeptemberben felkerül az új tető is, illetve tűzfalak és kémények magasodnak majd a falu fölé!

Egy lépcső, két nap és a három kutya...

Mivel Ákos a hétvégén nyomta az éjszakás műszakot, meg a melegre való tekintettel, szombaton is jó későn, vasárnap pedig csak délután 4-re mentünk le. Na, nem mintha ez akkora probléma lenne, lévén a tervezett munkák így is elkészültek. A listáról a következőket húzhatjuk le:

 

• sitt kiválogatása (a vályogtéglák pl. felhasználhatóak a leendő kemencéhez, így azokat nem vitetjük el... a kövekből sziklakert és tűzrakó készül, szintén maradnak...)
• sitt elszállítása (ez még a vállalkozó feladata)
• kerti asztal és vályúk végleges helyére szállítása
• kis markoló leszervezése, hogy a termőföld kupacokat elossza
• a kisebb kupacok szintezése
• terasz végében a sziklakert kialakítása ---> ez utóbbi félig, ugyanis az alapok előkészítve a vályúnak, így ha bekerül a helyére, akkor csak körbe kell rámolni a kövekkel.

Ami viszont bekerült a listába:

• lépcső kialakítása a patakhoz. Az apropója: sikerült akkorát zakóznom majdnem lefelé, mint a ház, így aztán hamar gyorsan neki kellett állni... mert az azért mégsem járja, hogy mire elkészül a ház, már nem lesz, aki használja...

Az ijedtségnek köszönhetően a projekt olyannyira jól sikerült, hogy teljesen elkészült, már csak az alján kell valamit kitaláljunk, hogy hogyan is csatlakozunk mi majd bele a szomszéd patakparti ösvényébe... de ez most talán nem annyira sürgős. Ja, persze a kutyáknak eszükben sincs használni, ők következetesen mellette stafétáznak fel-le a meredeken... nekünk mindenesetre jó szolgálatot tesz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

I. ütem zárása...

Hát ez a nap is eljött... Tudtuk, hogy hamar itt lesz, tudtuk, hogy fájni fog, de azt is tudjuk, hogy ez a búcsú nem végleges. Már most készítjük elő a 2. ütemet, szervezzük az életünket, az előttünk álló munkákat, amit addig is el kell végezni. Lelkes kis csapatunk, miután végzett a rájuk bízott munkákkal, most elvonult nyaralni (és tényleg! Egy hét szabit kaptak a munkások, főnökök. Értetek már ilyen rendes főnökséget az építőiparban?!). Az már csak hab a tortán, hogy mindezt a legjobbkor tették... ezt a meleget elviselni nem is lehet máshogy, csak víz mellett.

Az elmúlt két napban kétszer voltunk lent, hűsölést keresve az erdőben, patakban...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szemünk az utcán, asztalunk a kertben...

Szóval, az úgy van, hogy mióta megvan a ház, örök téma, hogy le kellene vinni Óbányára azt a bizonyos szőlőpréseléshez használt régi alkatrészt, mert ha sok éven keresztül jó szolgálatot tett a szőlőbirtokon a szilvafa alatt lerakóasztalként, akkor jó lesz ez nálunk is. Csak nem kellene ott hagyni az új tulajoknak! Ezt megbeszélgettük időről időre, mire végre most eljutottunk odáig, hogy apu kerített valami erőgépet és egy teherautót ehhez a művelethez. Így ma reggel 8-kor elindult le a leendő konyhakerti előkészítőasztal. Az, hogy ezt sikerült felpakolni, is nagy szám, hát még, hogy egyben sikerült lerakni, anélkül, hogy ripityára tört volna! Most már csak úgy egy tucat embert kell keresnünk, akik majd átgörgetik a helyére...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Keserédes...

Így van ez, ha az ember látja, micsoda csoda megy végbe mestereink keze alatt, és tudjuk, hogy ennek hamarosan vége. Minden horoszkópom azt írta a jövő hétre, hogy játszak valami szerencsejátékot, mert most tutira nyerek! Szóval, senki ne adjon fel lottót, mert az enyém lesz 5-ös, és onnantól csak ontjuk a képeket az építkezésről!

 

 Vasárnap itt tartottak: konyha-nappali közti átjáró kibontva, terasz lebetonozva...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aljzatbeton, olé!

A leendő konyha... még falak nélkül...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Készülnek az ablakaink...

A minap voltam a restaurátornál, és ezek a képek fogadtak...jó mi?

 

 

Emberek! Ez megy!!!

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4



/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Valaki dobjon meg 10 millió forinttal! Most! Megőrülök, hogy itt egy szuper kis csapat, akik úgy dolgoznak, mint az álom, pontosan, tisztán, teljesen alkalmasak mindennemű egyedüli munkára, ugyanakkor kérdeznek, nem pedig kész tények elé állítanak minket. És lelkesek!!! És imádnak nálunk dolgozni! Legalábbis mindegyik ott dolgozó szóvá tette, hogy mennyire szép ez a hely, és hogy olyan jó idejönni minden reggel. Hát, kell ennél több??? Kéne… az a pénz… és ha lenne, akkor hátradőlnénk, hetente egyszer-kétszer lejárnánk fotózni, és nyár végén bepakolnánk a bútorainkat… ugye milyen jól hangzik? A szomorú az, hogy július 9-én véget ér a szép világ, levonul a csapat, és nekünk marad a kőkemény valóság, a munka, az egyre szűkülő anyagi keretünk, és a remény, hogy a következők is lesznek ennyire jók. Ha nem, hááát, abba inkább nem gondolnék bele…

 

 

Elindultunk...

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4



/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Annyi minden történik az utóbbi időben házunk táján, és mi mégis mély hallgatásba burkolóztunk… Ennek igen egyszerű oka van, most már napi szintű elfoglaltságot jelent a ház és a vele kapcsolatos teendők… a helyzet nagyjából a következő: iszonyatos régészeti ásatások közepette az ember kiásta, lebetonozta, majd felfalazta a vízóraaknát. Igen hosszadalmas, de rendkívül profi munka. Olyan három és fél köbméter földet kellett megmozgatnia a nálunk található rendkívül köves és agyagos és folyton nedves fajtából… a végeredmény egy szépséges akna, egy tropára ment bal kéz, amit kimart a cement. De megérte! Legalábbis ezzel biztatom mindig, mikor jajveszékelve hajlítja be az ujjait.

 

Gyors helyzetjelentés

Rohannak a hetek, és látványosan még mindig nem haladtunk. Tulajdonképpen minden adott a kezdéshez, jogerős építési engedély a kezünkben, alap kitűzve, tereprendezés készen (értsd: járda feltörve, vízvezeték feltárva, az útból elvezetve). Az építkezést be is jelentettük a hatóságok felé, hivatalosan 2011. május 21-én megnyitottuk az építési naplót. Az alap kiásását a hétre terveztük, és most mégis tipogunk... Látva az előttünk álló igencsak esküvődús évet, ami viszi a megtakarításainkat, és gyakorlatilag minden második hétvégénket, újfent gondolkodóba estünk... és alkudozunk... A jelenleg esélyes verzió, hogy mégis vállalkozóval kezdjük meg a munkákat. A mostani gondolatmenet szerint aljzatbetonig ők csinálnának mindent, plusz a régi részen a nyílások bontása is az ő dolguk lenne. Csütörtökön még egy utolsó egyeztetés, és eldől a sorsunk... a felvonulástól számítva két héten belül kész az egész munka, vagy még szeptemberben is a drénezést szervezzük... szóval, szurkoljatok, hogy kapjunk egy szuper kis ajánlatot!

 

Kitűztük az alapot!

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4



/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Bevallom azt hittem, hogy május ilyenkorra már régen túl leszünk az alapozáson, pedig a munkámból adódóan már megtanulhattam volna, hogy a hivatalok nem szeretik a kapkodó embereket (csakúgy, mint a mezőgazdaság – szokta volt mondani apukám). Pedig hát a kapkodástól nem kicsit vagyunk messze, éppen megállapítottam, hogy felettébb kényelmesen és főleg HIGGADTAN állunk hozzá ehhez az egész építkezés dologhoz. Ennek nagy valószínűséggel az az oka, hogy nem az építkezés kellős közepén lakunk (ilyen is volt már, és szó se róla, azt nem kicsit viseltük nehezen), meg különben sem sietünk, ismerjük az anyagi kereteinket, ezt nem fogjuk befejezni idén akkor sem, ha a fejünk tetejére állunk. Így aztán az, hogy másfél hónapja ül a földhivatal a telekösszevonásunkon (amire egyébként, mint kiderült lassan egy hónapja kiadták az engedélyt, csak nem értesítettek róla sem minket, sem az ügyvédet!!! -> agyrém a köbön…), és hogy arra várunk, hogy végre hatályos legyen már az építési engedélyünk, már szinte fel sem tűnik… egy dolog zavar ebben az egészben, hogy egy ásónyomot nem ejthetünk addig a területen… de mivel május 9-re ígérték a jogerős építési engedély postázását (az ismerve a hivatalokat és postát, kb. 16-ra ide is ér), így úgy döntöttünk, kijelöljük az alapot!

 

 

Kerítés projekt no. 5., nem nő a gaz (legalábbis reméljük...)

vagy legalábbis megpróbáljuk elnyomni egy igazán mutatós kis kavicsszegéllyel. Szerintünk nagyon jól néz ki, reméljük a funkcióját is ellátja majd hosszú távon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyitunk a világra!

Alcím: megvannak az ablakaink...

 

Ez az a tétel, amit egyáltalán nem kalkuláltunk bele a költségvetésbe idén. Aztán úgy alakult, hogy tessék már itt is vannak! Pontosabban már nem is itt, hanem restaurátornál. De a történet:

Állandó építőanyag keresgélésben vagyunk, kutatunk...Az nagyon fontos volt a ház tervezésénél, hogy olyan anyagokat használjunk fel, amik minimalizálják a fenntartás költségeit. Például emiatt terveztünk még 10 centi lélegző szigetelést az amúgy is 50 centis falakra. Hasonlóan fontosak voltak a település előírásai. Ennek a kettőnek az összehozása pedig vagy egy halom kompromisszumot jelent egyik vagy másik rovására, vagy akkora rakás pénzt kíván, amivel mi nem rendelkezünk. A harmadik lehetőség pedig, hogy legalább ott spórolunk, ahol tudunk kompromisszumok nélkül. Így aztán keressük azokat a bontott építőanyagokat, amik jó állapotúak és jó áron vannak. Így sikerült  megszereznünk a 7 darab dupla kétszárnyú ablakunkat 43.000 forintért belső spalettával együtt! Igaz, hogy Csákvárra kellett érte elmennünk, de legalább így megismertük a történetüket is. Szóval az ablakaink a csákvári uradalom egyik házából valóak. Az ott dolgozó kiszolgáló személyzet egyikének otthonából. Éppen most újítják fel a házat, és mivel ők állandó ott tartózkodásra készülnek, így új nyílászárókkal pótolják a régieket. Az ablakok egyébként nagyon jó állapotban vannak, talán egy-két külső szárnyat kell majd javítani. Most átadtuk egy restaurátornak őket, ha minden igaz, akkor egy vegyszeres maratáson már túl vannak. A maratásra 50-60.000-ot ígértek. Erre jön még rá az asztalos munkadíja. Ha összességében még 150.000 Ft-ot rá kell költenünk, akkor is körülbelül negyedébe kerültek az ablakaink, mint azt eredetileg elképzeltük. És ami a legjobb, hogy ezek garantáltan olyanok, amiket előírtak! Így csak a két bejárati ajtót kell megcsináltatnunk. Ezeket viszont tényleg csináltatjuk, mert ide teljesen egyedi elképzeléseim vannak a szükséges kutyaajtókkal...

Medvehagyma és a fesztiválja

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4



/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Most már hetek óta látni a piacon, vesszük is minden alkalommal, legalább két csomagot mindig. Készült már belőle pesto, saláta, esszük kacsazsíros kenyérhez és csak magában is. Orfűn nyáron voltunk (részletek itt), és teljesen beleszerelmesedtünk a Kemencés Udvarba. Hamar hírét vettük, hogy a medvehagyma fesztivált is itt rendezik, így nem is volt kérdés, hogy lemegyünk. És mint nyáron, így most sem csalódtunk. Igazi kirakodóvásár, jó hangulat, finom ételek, helyes programok. Sokat ugyan nem időztünk, mert eleve későn indultunk a kőművesünkkel folytatott szakmai megbeszélés miatt (hű, de komolyan hangzik, kérem szépen…), de legalább eredményes volt a dolog, három hét múlva ássuk az új rész alapját… hurrá! Amit még menetközben gyorsan elrendeztünk, az a kerítés melletti kavicságy alapanyagának a beszerzése. Bonyhád világváros, rá kell jönnöm minduntalan, hiszen ahol ott az Aranycipó és még kulé kavics is van, az nem lehet más! Szóval gazdagodtunk két köbméter kaviccsal, már csak az ágyásszegélyt várjuk, és készen lesz teljesen a kerítés! Na, mondjon valaki ennél jobb hírt! És hogy tovább fokozzuk az eredményességet, gazdagodtunk nagyon helyes kis mécsestartókkal mindegyik leendő szobába, friss kecskesajtokkal és egy nagy kosár friss medvehagymával!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megjött az építési engedély!

Végre megérkezett! ...4 hónap után...de megjött!

Kerítés projekt no. 4, ez már majdnem a finish...

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4



/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Igen, igen! Ez már majdnem a vége… maga a kerítés tulajdonképpen készen van, mindenhol a szép új áll, még két dolog van hátra, valami szép, és mindenképpen természetbe olvadó zománcfestéket keresni a szomszéd felöli fémoszlopok lefestéséhez, illetve szintén ezen az oldalon a kerítés tövébe kavicságyat terveztem, hogy ne csapjon fel, és nőjön bele a gaz a kerítésbe. Meg hát sokat lendítene a fűnyírás sebességén is…

Nagyon komoly ütemtervet találtunk ki tegnap hazafelé a kocsiban. Húsvétot leszámítva minden hétvégére beterveztük azokat a munkákat, amiket még el kell végeznünk a kertben. És hogy miért a kertbe tervezzük a munkáinkat még mindig? Bizony, az engedélyünk még mindig várat magára! Utolsó határidőnek május 8-át adtuk a hatóságoknak, ugyanis addig tartanak ki a kerti munkálataink… Ez alatt meg kell érkezni az engedélynek, le kell telnie a fellebbezési időnek, és az építkezés megkezdése előtti bejelentési határidőnek. Ez annyit jelent, hogy ha a héten nem jön meg az engedély, akkor borul a mutatvány… Amíg ezek a körök viszont nem futnak le, még csak el sem kezdhetjük ásni az alapot! Tiszta agyrém…

Addig is itt vannak a hétvégi képek, köztük néhány tetszetős Sieberztől származó nárcisszal, aminek csodájára jár az egész falu. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kerítés projekt no. 3, a hátsó kapu

Ez a munka - csak úgy, mint idáig minden kerítés projekt - jelentős előkészítést igényelt. Ahhoz, hogy egyáltalán hozzáférjünk az oldalsó kerítéshez, a maradék fát is fel kellett dolgozni. Ez egy gyors ötlettől vezérelve szerdán meg is történt. Jó néhány köbméter fát mozgattunk meg, és hamarosan be is telik a közel 7 m3-es tároló... egy ideig nem kell azon gondolkodnunk, mivel fűtjük télen a házat. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kerítés projekt no. 2, tereprendezés és éledezik a természet

Hát, ezt is megértük két év után... lassan, de biztosan kutya-és vadbiztos kerítésünk lesz. Na, nem mintha a kutyák annyira törekednének kifelé, a vadak meg befelé, de a szépérzékemet mondhatni igen erősen bosszantotta már. Arról a sok szemétről nem is beszélve, amit odahordtak a kerítés tövébe "erősítés" gyanánt. Gyakorlatilag egy fél kórházi kórtermet be tudnánk rendezni vaságyakból... Ugyan most "csak" a hátsó rövid oldallal végeztünk, de jövő hétvégén meglesz a buszmegálló oldala is. Ha elég ügyesek leszünk, akkora szomszéd felé is sikerül eljutnunk legalább egy darabon...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hosszú hétvége

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4





/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Egyrészt nagyon kellett már Óbánya, másrészt nagyon kellett már a pihenés. Még akkor is, ha aktív az a pihenés, és nem az a nyugágyban fetrengős. De mostanában ilyesmire nem is nagyon számítunk, tekintve a terveket, és azt a felettébb nagy koppanást, amit akkor hallhattatok, mikor megkaptuk az egyik volt potenciális kivitelezőtől az árajánlatát. Mit van, mit tenni, van két szép kezünk, ami ha most még nem is túl erős, az építkezés végére mindenképpen azzá válik. Még az is felmerült, hogy feladjuk az álmot, eladjuk az egész kócerájt, aztán éljük a szokásos kis életünket. De aztán győz a szív (néha annak is kell győznie), és az észérveket a sarokba hajítva csak elindulunk 5 napra, hogy megküzdjünk a lehetetlennel… mert Ákos egy HŐS, én meg egy HŐSNŐ! Csak így egyszerűen… és nem is tehetünk róla.

 

Tejeskocsi

Tegnap megint találkoztam a tejeskocsival...

Ezt énekelte:

Bumfalva, Bumfalva ott lakom én,

Ott gyártjuk a tejet Riska meg én,

Vasárnap a Riska nem ad tejet,

Folyton csak azt bőgi munkaszünet!

 

No comment...

Hétvégi programajánló

Tüzeskerék gurítás
2011.március 13. vasárnap

Egyedülálló télűző-termésjosló hagyomány

A nap programja:

9.00 órától    Zenés ébresztő

10.00 Órától Játszóház kicsiknek és nagyoknak a Kultúrházban

13.00 órakor  "Tüzeskerék-túra" 7.alkalommal dr. Novotny Iván vezetésével./Indulás: Pécsvárad Kossuth tér/

Útvonal:   Pécsvárad – Lőtér – erdei műút – Réka-kunyhó – Somos-hegy – Skóciai szt. Margit kút – Óbánya – (Mecseknádasd)
Táv: 10 (15) km,   szintemelkedés: 360 m.
Találkozó:  Pécsváradon, a Kossuth téren, 14 órakor.
Túravezető: Dr. Novotny Iván.
Minden résztvevő kerámia emlékplakettet kap !
Óbányán, a Zölderdő vendéglőben teával, zsíros-kenyérrel várják a túrázókat.

Hutzel-sátorban:

délelőtt filmvetítés: Ízelítő óbánya életéből

14.00 órától Reiszné Jutta "A részeges kőműves" című előadása

15.00 órától Ördögszekér Kompánia bábjátéka

16.00 órától Német táncház gyermekeknek

17.00 órától "Mondschein" Szekszárdi Német Nemzetiségi Kórus előadása

18.00 órától Fúvós menetzene a Jéhn-kocsmától a tüzeskerék-gurítás színhelyéig

19.00 órakor gurul a kerék!

egész nap: a hutzel sátorban természetes alapanyagú élelmiszerekkel, kézműves termékekkel, valamint italokkal és friss meleg ételekkel várjuk vendégeinket!

Forrás: http://www.obanya.hu/

 

Tavaly ilyen volt:

Tüzeskerék gurítás

 

 

Terasz

Ahogy ígértem, haladunk helyiségről helyiségre, hol, mit képzelünk el. Nagyon nem akarom túlragozni, a hangulat szerintem magáért beszél.

(Lilla, ne kapj szívinfarktust a kemencétől!)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor lesz már engedélyünk?

Hamarosan...

Tegnap végre sikerült minden papírt, adatot, nyomtatványt, akármit...leadni a Pécsváradi Önkormányzathoz. Utamra engedtek azzal a szöveggel, hogy még fizessünk be 14.000 forintot a Kelet Mecsek Tájvédelmi akárkiknek, mert az kell... és várjuk türelmesen a levelet, amiben megküldik az építési engedélyt.

Jelenleg itt tartunk(2011.02.09): össze vagyunk vonva, jogerősen!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Különös szilveszter...

Mióta kutyánk/kutyáink van/vannak, nem járunk el szilveszterkor. Dorkának nem volt baja soha a tűzijátékokkal, de ő "edzésben" is van a vadászatok révén, ennek ellenére sosem szerettem egyedül hagyni éjszakára. Sophie sajnos sokkal nehezebben viseli a durrogást, így idénre már nem is terveztünk semmi különöset. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis az lett. Délután megfőztem a lencsés virslipörköltet, egy jó kis csípős mediterrán paradicsomlevest, becsomagoltunk mindent (tálak, termosz), és este fél tizenegykor elindultunk Óbányára, az év utolsó és az új év első piknikjére. Sosem piknikeztem még éjszaka, télen, hóban. Hát, most ez is megtörtént, és szerintem jövőre is megcsináljuk. Igazán jó buli! Éppen két éve, 2009. január elsején hajnali fél kettőkor találtunk rá a házra, így lent jubiláltunk.