A hétvégén mindkét nap lent voltunk. Ákos kivágta az utolsó diófát, vele együtt a belenőtt fenyőt (a helyére átköltözik a gyimesi törpénk, unokáink majd hűsölhetnek alatta), és még két bodzától is megszabadultunk a patak partján. Ezzel maradt a beteg cseresznyénk és a patak parton egy nagyon csálén álló diófa, amit már teljesen megfojt a rákúszó borstyán. Levél is alig akad rajta, egy nagyobb vízállásnál könnyen kidőlhet. Tulajdonképpen ezekkel a munkákkal minden készen áll ahhoz, hogy befejezzük a tereprendezést a kerítés szempontjából. A jövő héten megvesszük a faanyagokat a fatároló bővítéséhez és a kerti tárolóhoz. Ha az elkészül, jöhet az oldalsó kapu legyártása, majd a kerítésbontás, és az új kihúzása. Ezek az idei feladatok. Reméljük, az időjárás kegyes lesz hozzánk.
A szombati munkák közben már majdnem megzavarodtunk, olyan finom kakaspörkölt illat lengte be a falut... aztán egyre több lett az autó, kiöltözött emberek lepték el az utcákat. Akkor már szinte biztos volt, hogy akaratlanul is belecsöppentünk egy lakodalomba. A menet az autókkal tőlünk indult, de előtte még az asszonyok megkínálták a helyieket kaláccsal, hogy mindenki osztozhasson az ifjú pár örömében, részese legyen az ünnepségnek.
Normal
0
21
false
false
false
HU
X-NONE
X-NONE
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
"A lakodalmi kalács a lakodalmak csemegéje, egyúttal jelképes süteménye. Ismertebb elnevezései még: prémes, menyasszonykalács, virágos kalács, örömkalács, morvány. Két fő formája van:
1. nemegyszer félasztalnyi alapterületű, rendszerint fonott kalácsba ágakat szúrnak, s azokat tésztával, gyümölccsel, olykor gyertyával, papírdísszel, mézeskalács bábbal ékesítik. A menyasszony házától a hérészkor szokták a vőlegény házához szállítani ünnepélyes menetben, amelynek a lakodalmi kalács már impozáns méreteinél fogva is központja. Többnyire specialista munkája. Nagy anyagi ráfordítást igénylő elkészíttetését gyakran a keresztszülők, a násznagy, nyoszolyóasszony vállalja magára. Elfogyasztása szertartásos formák között történik, a násznép minden tagja részesül belőle, sőt a lakodalmon részt nem vevő családtagoknak is küldenek haza egy darabkát. E lakodalmi kalács dísze voltaképpen termőág (életfa) termékenységi szimbólumokkal.
2. kulcsos kalács, kalinkó, perec: kerek perecforma, amelyet főleg a Dunántúlon a régi kulcsok fogantyújához hasonló merevítő rácsozattal hálóznak be. Főleg a lakodalom felvonulásaiban szerepelnek: részben karra húzhatók, s lakodalmi tisztségviselők hordozzák, olykor a násznépnek, hívatlanoknak osztogatják."
Azt hiszem Óbányán ez utóbbi szokás van életben, mert itt szép fonott kosarakból osztogatták a kisebb kalácsokat, de bárhogy is, szép hagyomány.
Vasárnapra "már csak" a romok eltakarítása maradt, amihez segítséget is kaptunk Ákos szüleitől. Az előző napi illatokkal való kínzás után pedig mi bolondítottuk meg a falut egy kis csirkepörkölttel, illetve vendégeink jóvoltából egy kis sült szalonna illattal.
A végére egy before-after, hogy látható legyen a különbség...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése