Régen jelentkeztünk, de az élet nem áll meg... bejegyzés folytatása
Nem tudom, mi okból (lenne ilyen méret korlát?), de nem engedte tovább tölteni a képeket az előző bejegyzéshez, úgyhogy itt folytatom...
Néhány kép a kertről:
Hétfőn délután kutyikkal felmentünk a pisztrángos tavakhaz, ahol képeket készítettünk megrendelésre. Kész az új gát, zsilip, lehet, hogy most már a halak is költöznek? Mindenesetre szép!
*
Nálatok, laknak-e állatok? Nálunk laknak! Mindig megállapítjuk, hogy ez a terület él, de hogy itt mindig van mire, kikre rácsodálkozni, az félelmetes! És azokról az állatokról még nem is beszéltünk, akiket mi nem látunk, de ott vannak, tudjuk, hiszen a kutyik ott állnak a kerítés végében, orruk a hegy felé szimatol, és néha belevakkantanak az erdő sűrűjébe. Szarvassal, mókussal, rókával már magam is találkoztam.
Az utóbbi hetek állatészlelései a kertünkben:
... és itt veszek egy mély levegőt...
Irtózom minden olyan állattól, aminek nincs lába... értsd: földigilisztától kezdve a mindenféle kígyókig (halak nem számítnak). A földigilisztákkal mára odáig jutottam, hogy nem kapok sikítófrászt, ha meglátom őket, tisztes távolságból figyeljük egymást. A tisztes távolság annyit tesz, hogy kb. 2 méterről és szigorúan a földön legyen! Ennél nagyobb csúszó-mászókat messziről elkerülök, nem tudom, hogy ott hol van a tűréshatár.
Most viszont... 2 hét alatt kétszer találkoztam vele... a frász kitör minden alkalommal... Olyan, mint sátorzás a kertben innentől kezdve felejtős, pedig ha van valaki ezen a földön, aki imádja a nomád létet, a sátorozásokat, az én vagyok!
Jó nálunk, értem én, de nem lehetne, hogy találjon magának egy békés helyet olyan pár száz méterrel arrébb, és tudatná az ismerőseivel is, hogy mi nem szeretjük őket annyira?!
És hogy hogy került elő ez a "szépség"? Feltúrtuk a komposztot, ugyanis a budi jobb oldalra kap egy toldalékot, így az meg költözik. Az lesz a fatároló. És itt fészkel nagysága! Remélem, most sikerült elvenni a kedvét ettől a helytől!
A tároló pedig az alábbiak szerint halad...
Még egy pár órás munka van vele, míg szépen átköltözhet a farakás a kerítés mellől, de ha minden jól megy csütörtökön kész lesz ez is. Akkor jönnek az áramot bekötni, úgyhogy már majdnem olyan lesz, mintha...
Végezetül a hunyorjaim a hatalmas virágaikkal!
és a málnás, szamócás területem (ide hoztam az erdőből is erdei szamócát, de pssszt!)
1 megjegyzés: