Óbánya az Ízőrzökben

Egy kis karácsonyi ajándék... ha még nem untátok meg a sok kaját, és érdekelnek Benneteket a hagyományos sváb ételek, akkor nézzétek szeretettel!

 

Ízőrzők: Óbánya (2010)

 

 

Áldott, békés Karácsonyt és boldog új évet kívánunk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Milyen stílusban is gondolkodunk?

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4





/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Semmilyenben és mindenben. Nem szeretném, ha stílusok közé kellene szorítanom a ház bútorzatát, hangulatait. Szeretem a természetes anyagokat, színeket, a sok fát. Szeretem, ha élhetőek a terek, ha használhatóak a bútorok nem pedig dísznek állnak az adott térben. Szeretem a szép, igényes dolgokat, amikben sok a munka, ugyanakkor nem szeretem a túlzottan agyondíszített holmikat. Tisztaság, egyszerűség ezek a kulcsszavak.

A mi stílusunk a kicsit skandináv, kicsit country, kicsit mediterrán, de mindenképpen hagyományokra épülő, szerethető lakberendezési stílus.

 

És hogy ne csak a levegőbe beszéljünk...

... meg is mutatjuk őket! Ha valaki hasonló szép tervet szeretne csináltatni, keressen bátran, felhatalmazásom van a tervező-barátnémtól, hogy kiadhatom az elérhetőségét.

A téli időszakban munkát nem ad a ház, így a tervekről fogok írni, leírom az elképzeléseinket anyagokról, színekről, elrendezésről... remélem, nem találjátok majd unalmasnak ezeket sem.

 Földszinti alaprajz

 Tetőtéri alaprajz

 

Tervek

Készen vannak a tervek...innen már gyerekjáték lesz!!!

Ötletek Toscanaból

Szó se róla, nem tudok szabadulni a kinti élményektől, a látottaktól. Mióta haza jöttünk, valahogy minden a helyére került. Így év vége felé az ember belefárad az egész évi hajtásba, belefásul a munkájába, talán még az életébe is. Most viszont, mintha új életre keltünk volna, tele vagyunk ötletekkel, tervekkel, és a hétköznapi dolgok is sokkal könnyebben mennek.

Érdekes, hogy ha az ember napi szinten foglalkozik az építkezéssel, felújítással, lakberendezéssel, mennyire kihegyeződnek az érzékei mindenre, ami ezzel kapcsolatos. Nem volt ez másként kint sem, így az elsütött 1200 képből számos fotón szerepelnek tetőszerkezeti megoldások, boltívek, zsalugáter ötletek. Hiába, az ember mindenhol igyekszik a tökéletes megoldásokat feltérképezni...

 

OFF: Dolce Toscana, avagy az életérzés amire vágyunk

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4





/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Ki ne olvasott volna könyvet, amelyben a helyszín Toszkána, vagy Provence. Tovább megyek. Ki ne olvasott volna könyvet, mely nemcsak ezeken a helyeken játszódik, de ráadásul az ott élőkről, letelepülni vágyó külföldiekről, a megpróbáltatásaikról szól. Vegyük csak az örök klasszikust, a Napsütötte Toszkánát. De az én igazi kedvencem Máté Ferenc. Hazánk fia, világutazó. A honlapját itt találjátok: Máté Ferenc Egy azonban minden ilyen könyvben közös, az otthonkeresés. De miért pont ott? Mit tud az a vidék, mit tudnak az ottani emberek? A könyveket olvasva elképzel az ember egy idilli világot, ahol az emberek boldogok, rendezgetik a kis házuk táját, kijárnak a szőlő- vagy olívaültetvényekre dolgozni, majd délután egy szieszta keretében kipihenik mindezt, este összejönnek, hangosan beszélgetnek, nevetgélnek a finomabbnál finomabb ételek mellett. Élik és élvezik az életet. Mindehhez háttérként ott vannak a hegyek, a gyönyörű táj, a napsütés. Nagyon szépen hangzik.

 

Benépesült a falu

Idén is volt Vendel nap és búcsú. Ákos délelőttös volt, így a rendezvények többségéről lemaradtunk, utána pedig az utolsó előtti fa kivigása és a laskagomba telepítés miatt nem jutott idő átmenni a kakas "lefejezésére".

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ősz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hétvégi ajánló

Aki még nem szervezett programot magának a hétvégére, vegye számba, hogy vasárnap lesz Óbányán a Vendel napi búcsú! Napsütéses időt ígérnek, jól beöltözve, igazi kikapcsolódásnak ígérkezik! Mi nagyon jól éreztük magunkat tavaly!

Benne voltunk a TV-ben!

Na, jó, ez így nem igaz, mert nem mi voltunk a tévében, hanem Óbánya, de többször is látszott a házunk! Igaz, a felvétel régebben készült, mikor még nem a miénk volt a telek. Ezt úgy raktuk össze, hogy az egyik riportalany, Éliás-Mezey Erzsébet ujjatlan felsőben volt, tehát valami nyári felvétel, viszont a kerítés még a régi, nekünk pedig az első dolgunk volt tavasszal kicserélni, mikor megvettük.

Szóval, a műsor: Átjáró, ami napi szinten jelentkezik az M2-n. A felvételt pedig itt nézhetitek meg: Átjáró_2010_10_13 Nézzétek szeretettel! Óbánya hagyományairól, régi mesterségeikről esik szó benne.

 

Ölelj meg egy fát!

Ölelj meg egy fát! Ez a címe az egyik, általam igen kedvelt női újság internetes változatán megjelent cikknek. Egyre többen hisznek a természetgyógyászatban, ezotériában, az urbanizálódott ember egyre inkább vonzódik mindenhez, ami közelebb visz a természethez. Nem akarok senkinek a pártjára állni, mindenkinek szíve joga eldönteni miben hisz, de ha az kellő erőt, energiát ad az életéhez, akkor már megérte. Egyet viszont azt hiszem senki nem vitathat el. Mikor az ember erdőben jár, akkor megnyugszik. Hogy ez a fák jótékony erejének tudható be, vagy csupán a megnyugtató zöld szín és a friss levegő hozadéka, azt hiszem, felsleges fejtegetni, mindenesetre tény. Ritkán látni ideges embereket az erdőkben. Sosem gondoltam még a fákra, mint gyógyítókra, de az elmúlt lassan két évem másról sem szólt, mint hogyha bármilyen gond, probléma ért, azonnal rohannom kellett Óbányára, mert ott megnyugszom, rendbe jön a lelkem.

"A völgyben sétálva Óbányáról a szűk szurdok-völgyben szembe tűnő, hogy baloldalon, a hűvös klímát igénylő szép hatalmas bükkfák láthatók, míg a jobboldalon inkább kocsánytalan tölgyek és csertölgyek az uralkodó fafajok, amelyek a melegebb, több napot kapó, élőhelyet szeretik." - www.obanya.hu Tóth István Zsolt, Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság.

Ezek alapján, nekünk igazán nem lehet okunk panaszra, hiszen bükk, tölgy bőven akad körülöttünk, csoda hát, hogy olyan jól érezzük magunkat lent? Jövő héten megölelek lent egy fát!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fatároló bővítése

A nagy fakivágások közepette igen rendesen kinőttük a tárolónkat. Alapvetően is úgy terveztük, hogy bővítjük idővel, de ehhez ki kellett vágni az oldalsó diófát. Mivel ez megtörtént, így szabaddá vált az út. Így aztán 17.000 Ft ráfordítással 6 m3-esre növeltük a tároló kapacitását. Hogy mennyi lesz az éves fogyasztásunk, majd meglátjuk, de fát tárolni a majdani előtető alatt és a szerszámtárolóban is tudunk majd. A mostani famennyiség viszont jócskan több, mint az új tároló mérete, így egy darabig biztosan le lesz a gondunk a fára. Kedvenc tűzépünk már készül a télre, vagy mindenkinek most jutott eszébe, hogy ilyesmiket építsen, nem tudom, de teljesen ki volt fosztva. Egy deszka még hibádzik az oldalhoz, így Ákosnak lesz még egy köre, hogy véglegesre be tudja fejezni a tetőt. Utána már csak meg kell pakolni...

OFF: Ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül

Bár közvetlenül nincsen közünk hozzá, és nem is ilyen céllal kezdtük el ezt a blogot, mégis  muszáj írni róla, mert iszonyatosan megrendített minket is, csakúgy, mint az egész országot, ami Kolontáron, Devecseren és Somlóvásárhelyen történt. Az ember folyamatosan figyeli, mi történik, percről percre olvassa a híreket, de ép ésszel felfoghatatlan az a tragédia, ami ott történt. Fél óra alatt elveszíteni mindent, amiért dolgozott az ember egész életében, elveszíteni szomszédot, szülőt, gyermeket... egyszerűen elképzelhetetlen. Az iszonyú emberi tragédiák mellett borzasztó látni az állatokat, akik nem tudnak segíteni magukon. Olvasom az állatmentők által létrehozott fórumot. Iszonyatos helyekről mentenek, rettentő állapotban lévő állatokat. Ez is felkavarja az embert. És hogy mindehhez még hozzájön az a nyomás, hogy bármikor továbbszakadhat a gát, hogy nincsenek felelősök, egyszerűen borzalmas.

Nem lehet ebben a helyzetben mást tenni, mint rengeteg erőt kívánni a túléléshez, a folytatáshoz. Amit mi meg tudunk tenni, hogy minden segítséget megadunk az újrakezdéshez.

 

Tegyétek Ti is ezt!

 

Ahol megtehetitek:

Magyar Kármentő Alap

Állatvédő szervezetek

Magyar Vöröskereszt

Lakodalom van a mi utcánkban

A hétvégén mindkét nap lent voltunk. Ákos kivágta az utolsó diófát, vele együtt a belenőtt fenyőt (a helyére átköltözik a gyimesi törpénk, unokáink majd hűsölhetnek alatta), és még két bodzától is megszabadultunk a patak partján. Ezzel maradt a beteg cseresznyénk és a patak parton egy nagyon csálén álló diófa, amit már teljesen megfojt a rákúszó borstyán. Levél is alig akad rajta, egy nagyobb vízállásnál könnyen kidőlhet. Tulajdonképpen ezekkel a munkákkal minden készen áll ahhoz, hogy befejezzük a tereprendezést a kerítés szempontjából. A jövő héten megvesszük a faanyagokat a fatároló bővítéséhez és a kerti tárolóhoz. Ha az elkészül, jöhet az oldalsó kapu legyártása, majd a kerítésbontás, és az új kihúzása. Ezek az idei feladatok. Reméljük, az időjárás kegyes lesz hozzánk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kívánságlista a berendezéshez

1. Sváb parasztágy párban! Azért fontos, hogy párban, mert a legtöbb esetben csak egy-egy darabot találunk, amik önmagukban nagyon szépek, de egymás mellett már nem adja azt az egységet, amit elképzeltünk. A bútorra vonatkozóan: nem intarziás, furnérozott, hanem sima, egyszerű fa ágyakról beszélünk. Nem vágyom rá, hogy tele legyen faragásokkal, csiricsáré díszékkel, csak a fejtámlájára szeretnék valami kisebb díszt...  ÉS MEGVAN!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(ő pedig a bónusz, ami járt hozzá... neki is van fejtámlája is, de arról nem készült kép)

 

2. Szilkék, köcsögök, régi falitányérok. Fali tányérból nem szeretnék sokat, éppen csak egy pár darabot a konyhába. Szilke és köcsög viszont nagyon jól jön vázának, úgyhogy abból akár helyiségenként kettőt is el tudnék képzelni. Már gyűjtögetjük őket vásárokban.

 

3. Régi parasztfogas. Két darab.

 

4. Régi parázsfogó. 2 db a kályhákhoz.

 

5. Kelengyés láda/katona láda. Egy darab a nappaliba szánnám "dohányzóasztalnak", ennek megfelelően nem túl magas.

 

6. Kamrába, polcok szélére való csipke. Van egy pár darab még a nagymamámtól, és igaziból Erdélyben vásárolt pamutcsipkéből is meg lehet oldani, de hátha nem lesz elég... ezt sosem tudhatja az ember :D

 

7. Régi szövetek, terítők, párnahuzatok, fehér, tükrös ágynemű (az sem baj, ha  egy-egy paplanhuzat, vagy párna huzat van már csak meg belőle). Ezekből sosem elég.

 

8. Régi kerti falikút. Zománcozott, nem túl cirádás.

 

9. Egy fenyő tálalószekrény ónémet stílusban. Maximális szélessége: 120 cm.

 

10. Régi kétszárnyú, osztott ablak szárnyai melegágynak. Egy pár már van, még egy pár jöhet.

 

11. Képek, régi képkeretek! Régi szentkép/tájkép/csendélet. Ebből talán szobánként egy db, a hálóba az ágy fölé egy szentkép, plusz egy csendélet. Képkeretekből viszont a cirádásakat szeretem...

 

12. Konyhai kütyük: réz holmik... kuglófsütő, mérleg, serpenyők, habüst és társai...

 

 

Lesz kívánságlista...

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4





/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Elég röhejesen hangzik, de nagyon jól állunk a ház berendezésével… Azt most ne feszegessük, hogy egyébként még nem is beszélhetünk házról, a beköltözés pedig még egyelőre olyan messzeségben van, hogy csuda, ennek ellenére igenis JÓL ÁLLUNK!

Na, hát az úgy van, hogy az én anyai nagyapám asztalos mester volt, és mind a mai napig őrizgetjük keze munkáit, most is az ő általa készített teázó asztalnál ülünk le minden nap reggelizni. Apai ágon viszont egy igazi sváb családról beszélünk, akik megőrizgették a családi bútorokat, és bár ahogy nőtt a család úgy kerültek egyre messzebb egymástól az egyes darabok, de azért még így is van egy-két darab a mi szűkebb családunk birtokában. Ezeknek a bútoroknak a nagy része bútorrestaurátor révén már felújítva várja méltó helyét a házban, de még mindig akad számos kisebb használati tárgy, amin dolgozgatnunk kell. A harmadik, és egy ben örök beszerzési forrásunk a vatera… Több remek darabot sikerült már beszereznünk, és nincsen nap, hogy ne néznénk szét újabbak után kutatva. Egyéb forrásaink: az Erdélyben minden év októberének második hétvégéjén megrendezésre kerülő Feketetói vásár, nyaralásaink, utazásaink során beszerzett otthagyhatatlan csecsebecsék, vásárok, és amit most nagyon várok… az október végi toszkánai utazásunk, ahol a környék bolha- és antikpiacainak állandó résztvevője leszek. Ha majd publikus lesz a terv, akkor minden szobáról pontos leírást fogok készíteni, hová mit terveztünk, milyen anyagokat akarunk használni, milyen lesz a színvilág, stb. Nem szeretnék klasszikus értelemben vett parasztházat, inkább egy élhető, a mai kor igényeinek is megfelelő, hívogató vidéki házat. Amiben elegyednek a sváb bútorok a mediterrán stílussal és nagypapám munkáival. Olyan életteret szeretnénk, ami felnőttnek, gyereknek és kutyáknak is minden igényt kielégítő.

 

Bármennyire is jól állunk, azért számos dolog hiányzik még a stafírungból. Ezeknek külön kívánságlistát állítok össze. Egyrészt magunknak, hogy lássam, mi minden vár még beszerzésre, másrészt azoknak az olvasóknak, akik éppen lomolás előtt állnak, és meglátnak a listán ezt-azt, amire már nincs szükségük, hátha meg tudunk egyezni… úgyhogy lehet bújni a listát, és jelezni, ha valaki felkínálná a hiányzó tárgyat! Ez izgalmas lesz! Éljen az újrahasznosítás!

OFF: Nekünk fontos!

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4





/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

S. O. S.   BAJBAN VAN A FAJTAMENTÉS!

Kedves beagle-tulajdonosok és fajtakedvelők!

Itt az ideje, hogy csatlakozzatok hozzánk, ha valóban kedvelitek a beagle-ket, nem csak őt, azt az egyet, akinek naponta a  meleg barna szemébe néztek!

Kérünk benneteket, hogy támogassatok minket!

Most is  5 beagle vár azonnali mentésre, de nincs rá elég pénzünk. Önfinanszírozó egyesület vagyunk, egyelőre  nem fogadhatjuk az adó 1 %-ot, 2 teljes éven át kell még így működnünk, amíg  jogosultak nem leszünk.

Ha mindenki, aki kedveli a beagle-ket,  csak  1000 Ft-ot  ajánlana fel  a fajtamentésnek,  akkor  nagyobb lenne az esélyünk a további működésre.

Soha, egyikünk sem tudhatja, hogy a saját kutyája mikor kerül olyan helyzetbe, hogy őt is menteni kelljen!

Kérünk benneteket, legalább Ti segítsetek, hogy továbbra is menthessünk!

Beagle-ért KHE 2610 Ősagárd, Rákóczi út 63

Bankszámlaszámunk: 10401804-50515648-57481009

Telefonos elérhetőség: 06 30 530 62 34

Web oldal: FAJTAMENTÉS

 

 

Őszi munkák szarvasbőgés idején

A szokásos munkáink (fűnyírás,kiskert) mellett mostanában nagyon komoly lépéseket teszünk az új kerítés érdekében. Megy az oszlopk égetése, leásása, és most már három diófát sikerült felszámolnunk. A nagyokkal igyekeztünk megvárni a dióérés idejét, így már most sikerült összeszedni egy kosárra valót. Karácsonykor ebből készítünk majd zserbót. Még van két dió és egy fenyő, amit ki kell vágnunk ahhoz, hogy felállítható legyen a kerítés, de ha minden jól megy, a héten ezzel is végzünk.

Aztán elkészült előre az új kapu is, amit Ákos csinált a mostani vaskapu helyére. Miért kell lecserélni? Egyrészt szeretnénk összhangot teremteni a kiskapuval, másrészt ez a vaskapu annyira nehéz, hogy nekem majdnem fél órába telik elemelnem, mivel a zsanérokat lespórolták róla. Ha egyedül megyek kisebb tortúra bejutni autóval. De most már ez is rendeződött. Egy dolgot szeretnék még idén. Ha sikerülne kibővítei a fatárolót, valamint kiegészíteni egy fészerrel, akkor megkezdhetnénk a ház kiürítését, és a hátsó helyiségben is az aljzat felszedését. Úgyhogy temérdek a dolog, miközben az idő annyira pocsék, és persze mindig hétvégén, hogy most már csak az határozza meg a tervezett munkáinkat, mikor nem süppedünk el a kertben, nem pedig az, hogy mikor lenne nekünk jó lemenni. Így aztán mostanában többször hétköznap megyünk, mert akkor van olyan idő. Nehezebb így, mert egyre gyorsabban sötétedik, de muszáj haladni. A szürkülettel együtt élni kezd az erdő is, hallani, ahogy csörtetnek a vadak, felbőgnek a szarvasok. Ha arról jön a szél, kutyáink ugrásra készen állnak a kert végében, és szagolnak bele az erdőbe. A héten állítólag megint a faluban jártak a szarvasok. Hogy mekkora kárt okoztak, vagy okoztak-e egyáltalán, nem tudjuk, de ezek szerint a vadak miatt kihúzott elektromos kerítés nem egészen fejti ki a hatását, vagy azt megkerülve a Fő utcán sétálnak be?

Újra nyaralunk

A tavalyi évhez hasonlóan, idén sem hagyhattuk ki, hogy eltöltsünk egy pár napot Óbányán. Terveztünk munkát is, de igazán csak olyanokat, amik sok időt nem vesznek el. Ha csak magunk lettünk volna, biztosan sokkal többet dolgozunk, de pesti kutyás barátaink is Óbányára tervezték az idei nyaralást, így összehangoltuk az időpontokat, és mivel ők nemcsak a helyi nevezetességekre voltak kíváncsiak, terveztünk rövidebb kirándulásokat is a vidéken. Igaz, hogy töredékét sem sikerült bejárni a környéknek, de most ennyire maradt idő. Majd mikor a sajátunkban fogunk aludni, és nemcsak hét nappal gazdálkodunk, hanem akár egy egész hónappal, vagy az életünkkel, akkor majd minden ezirányú tervünket megvalósítjuk. Azért jutott kirándulás így is minden napra.

(S)ta(k)tikai megbeszélés

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4





/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

2010. július 30. Lilla barátném bejelentkezett a statikussal feltérképezendő a házat. Az igazság az, hogy mi nagyon szeretjük a kicsikét, de mikor ilyen emberek jönnek hozzánk, akiknek ez a szakmájuk, és a velejéig belelátnak szegény kis párába, mindig rá kell jönnöm, hogy nekünk is minden bizonnyal csak a hozzá kapcsolódó emlékeink miatt olyan szép. Szóval, mindenféle műszerekkel felszerelve, reflektorokkal megvilágítva, hozzáértők fejcsóválgatásai közepette az emberbe kicsit beköltözik a para. De ezt oldandó barátokat is hívtunk az estére. Az apropó pedig az volt, hogy három (csak kettő vett részt a "bulin", Laci csomagban kapta meg a vacsit és a tortát) születésnaposunk is volt, így intéztem egy tortát, bevágtuk a tárcsát, és nagyon jól elszórakoztattuk magunkat, míg a többiek a házat mérték fel. Sajnos a vacsora meghozta az esőt, nem is akármilyent! Volt futás, és a leendő nappaliban tortaevés kézzel, mert még a tányérokat sem tudtuk elmosni, és bemenekíteni. Egyébként mostanában akárhányszor lejutunk, mindig esik. De nemcsak olyan kis szemerkélős esőről beszélünk, hanem olyan igaziról. Nekem olyan érzésen van tőle mindig, mintha Gyimesben lennénk. Ott nyáron menetrend szerint délután 3-4 körül megérkezik az eső, úgyhogy alapkövetelmény az esőkabát és a gumicsizma. Így van ez Óbányán is mostanában.

Lassacskán

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4





/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Úgy tűnik, ez most már így marad… Örökös csúszásban vagyok a bloggal. Ha egészen őszinte akarok lenni, semmi fene nagy érdekfeszítő dolog nem is történik velünk, lassan, szépen haladgatunk a munkákkal. A szomszéd felé pl. nagyon szépen rendbe tette Ákos és apukája a kerítést, lényegében csak 2 oszlopot kell kiegyenesíteni, és jöhet az új kerítésdrót. Ennek nagyon örülök. Nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan fog menni, de ennek az lehet az oka, hogy fogalmam sem volt róla, hogy mit jelent a flexelés. Illetve persze az ember lánya el tudja képzelni, hogy van az a korongos bigyó, ami szikrákat hány, miközben forog, és levágja – esetünkben – a kiálló vasrudakat. De hogy egy teljes 45 méteres szakaszt sikerül 2 óra alatt megcsinálni, hát azt azért nem gondoltam. Közben megrendeltük hátulra az akácoszlopokat, úgyhogy előbb-utóbb most már sort kerítünk a kerítésállító bulira, amire minden barátunk hivatalos lesz.

 

Színek, hangulatok, állatok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Három a kislány és fakivágás

Napra pontosan majdnem egy év után ismét ebédvendégeink voltak. Újra az Orfűre tartó lánycsapat. A menü, a most már hagyományosnak mondható "szezon első lecsója", amiben más volt, mint a tavalyi, az az, hogy most tarhonyval készült, nem pedig rizzsel. Ennek ellenére, vagy pont ezért, jól sikerült. Utána desszertnek a kedvenc bonyhádi pékségünk sült túrósát szolgáltuk fel, mindehhez járt pezsgő eperrel a lányok jóvoltából. Ákos aznap ünnepelte a harminckettedik születésnapját így aztán küön kapóra jött ez a kicsit pihenős, kicsit dolgos, de azért lazulós nap.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lányok az ebéd után mentek is tovább, hogy mire a csapat többi része megérkezik Orfűre, rendben legyen minden (fűnyírás, takarítás, a vidéki házak átka, ránk is ez a sors vár, de bárcsak ott tartanánk már...). Így mosogatás után úgy döntöttünk, hogy megkezdjük az utolsó simításokat a kerítéshez, ami annyit tesz, hogy kivágjuk az útban lévő fákat. Mivel azért annyira bátrak nem vagyunk, hogy csak úgy nekiugorjunk hatalmas diófáknak, így csak két kisebbet vágtunk ki, de már ez is elég volt ahhoz, hogy megtöltsük az új fatárolót. Most már nem kérdés, bővítenünk kell azt is, nemcsak a házat...

 

Közelítünk a komforthoz...

Több heti előkészület, rohangálás után kedden végre árammal ellátott lett a kis ház. Ezzel az idei évi egyik célkitűzésünk első lépését teljesítettük. Egy fél pipát tehetünk is a lista ezen pontja mellé, miközben koccintunk egy pohár pezsgővel! Az idei évi mantrám ugyanis: "... 2010-ben a részsikereket is megünneplem, mert ezáltal újult erővel vagyok képes folytatni a munkát. ..."

 

Pünkösd, vihar után

Háromnapos ünnep, és végre az idő is tavaszi... legalábbis ideig-óráig, de ezt muszáj kihasználni. A sok eső jót tesz a növényeknek, fűnek és sajnos a gaznak is. Így az első két nap rendkívül dolgosan telt, fűnyírás, kiskert és az utcafront rendbetétele. Első nap anyu és apu csatlakozott hozzám, de az eső két óra után feladásra kényszerített bennünket, másnap már csak anyuval mentünk, viszont elképesztően sokat haladtunk, így a harmadik napon már csak a pihenés maradt. Na, nem mintha nem lehetne csinálni mindig valamit, de újfent barátokat vártunk. Most Hácskó és Norbi  csatlakozott első alkalommal, de azt hiszem, ők sem utoljára.

Lassan eltelt másfél év azóta, hogy lejárunk, miénk a ház, mégis úgy tűnik, most kezdi elhinni mindenki a környezetünkben, vagy most kezdik el komolyan venni, amit mi az elejétől kezdve tudunk, hogy ez egy más világ, jó lemenni, jó lent lenni, és itt lesz a mi házunk. Mindenesetre örülök, hogy egyre többen kíváncsiak ránk, és érzik át velünk együtt mindazt a jót, amit Óbánya adhat.

 

Mi lehet Veled kicsi házunk?

"Kisújbányán ragadtak az osztálykiránduló diákok

Húszfős diákcsoport rekedt a néhány házból álló Kisújbányán vasárnap este, miután a hegyről lezúduló esővíz teljesen elmosta az utat. A komlói rendőrök vasárnap este ételt vittek az osztálykiránduláson lévő csoportnak, mivel az élelmük elfogyott, mielőtt vasárnap este hazaindultak volna. A rendőrök három irányból próbáltak odamenni, az egyik útra löszfal omlott, a másikra fák dőltek, az egyedül járható út öt kilométer hosszú, az is meglazult a víz miatt, rajta közlekedni így is nagyon veszélyes. A rendőrök hétfő reggel szervezik meg a mentést, három terepjáróival és a legjobb sofőrökkel. Egy fordulóval négyen tudnak eljönni, a mentés valószínű egész délelőtt tartani fog. (Független Hírügynökség)"

 

Tombolt az ítéletidő az egész országban. A háztól 2,5 kilométerre pedig a hírek szerint több mint durva volt a helyzet. Nem tudom, az óbányai völgyben mi lehetett, mindenesetre még éppen előtte (csürörtökön) Ákos lenyírta a füvet, lekezlte a fatárolót és a kiskaput gomabölővel. A diófa kivágásig már nem jutott el, mert rákezdtek az égiek. Sokszor felemlegettük a kicsi házat... ez igazi próbatétel neki. Reméljük a legkobbakat!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fertőzőek vagyunk!

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4





/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Aki egyszer eljön hozzánk, azt bizony megfertőzzük. Ez a legtöbb esetben nem jelent túl jót, de mi örülünk ennek. A mi fertőző betegségünk nem beteggé, sokkal inkább nyugodttá, boldoggá tesz. Persze lelassítja az embert, mint minden betegség, de a hozzánk érkezők esetében sokszor pont ez a cél.

Újabb barátaink jöttek el velünk megnézni, min is szorgoskodunk mi tulajdonképpen. Ugyan csak néhány órát voltunk lent, mégis tartalmas kikapcsolódásnak bizonyult, miközben mi is elvégeztük a tervezett munkáinkat. A túraútvonal az elsőre szokásos Óbánya - Kisújbánya szakasz, ami ebéd után még szépen belefér.

Még vannak barátaink... fertőzünk tovább...

Amikor nem az élet, hanem mi bíráljuk felül saját elképzeléseinket...

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4





/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Igen… összeült a családi kupaktanács, és úgy döntöttünk, apa meg én (kutyagyerekek arcán nem látszott semmi, ami arra utalna, hogy ők ne így gondolnák), hogy ne siessünk! A terveket hétvégén véglegesítettük, szóval már tényleg csak Lillán múlna, illetve Pécsvárad Műszaki Osztályán, de valahogy mégis azt érzem, hogy várnunk kellene. Nem tudom, hogy ez női megérzés, vagy mifene, de érzem, hogy jobban tesszük, ha nem sietünk. Sikerült erről meggyőznöm Lillát is, Ákit is. Még mielőtt bárkinek olyasmi gondolata támadna, nem, nem vagyok betoji alak, sőt! Vérbeli kosként mindent akarok és az azonnal is már régen későn van! Ettől olyan furcsa ez az egész. Nem rossz érzés ez, csak szokatlan. Tőlem mindenképpen.

 

Nálatok, laknak-e állatok?

Régen jelentkeztünk, de az élet nem áll meg... bejegyzés folytatása

 

Nem tudom, mi okból (lenne ilyen méret korlát?), de nem engedte tovább tölteni a képeket az előző bejegyzéshez, úgyhogy itt folytatom...

 

Régen jelentkeztünk, de az élet nem áll meg...

Normal
0


21


false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE













MicrosoftInternetExplorer4





























































































































































/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

Zajlanak az események – 2010. március 11-i gondolatok

 

Olyan nincs, hogy ne legyen semmi, nálunk meg különösen nem… állandóan megy a pörgés. Mostanság éppen a lakástakarék-pénztárhoz tartozó hitelünk ügyében rohangált Ákos nagyon sokat, közben én lerottyantam, az idő is vacakol, úgyhogy néha kezdem úgy érezni, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj. A már most látható programjaink és az eddigi időjárás miatt, az előre eltervezett márciustól június végéig tartó bontási és előkészítési munkálatokra szánt idő összesen tíz hétvégére redukálódott, és ebben még nincsenek benne a nem várt események. Pedig nagyon sokat vártam ettől a hétvégétől is, mert végre három nap egyben, nagyon jól lehetne haladni, de a tavasz csak nem akar ideérni… Egy hete állnak a garázsban az egyik virágküldő cégtől vásárolt növényeim, és várják, hogy végre a helyükre kerüljenek, azokat is szerettem volna elültetni. Jövő hétre már mondja a jó időt, de ki tudja, bírják-e addig, illetve az a hétvége is éppen pont olyan hétvége, mikor persze program van…

Szánkózunk

Tél van. Nagy betűs TÉL. Hideggel (ennek nem annyira örülünk) és hóval. A hó jó dolog. Mi legalábbis nagyon szeretjük. Mi is, meg a kutyák is. Önfeledten ugrándoznak, túrják a fejükkel, dobálják, nyalogatják. Bár már régen elhagytuk a gyerekkort, nekünk ez mégis minden alkalommal óriási boldogság. Jó öreg szánkónk pár éve megadta magát, úgyhogy három évvel ezelőtt megleptük magunkat egy óriási, két felnőtt számára is nagyon kényelmes ródlival. Abban a szezonban ki is tudtuk használni rendesen, aztán csak állt a padláson. Most viszont első számú közlekedési eszközzé, sport-és játékszerré lépett elő. Az hogy közlekedési eszköz, nem túlzás, ugyanis mi hegyen lakunk, és éppen pont a házunknál kezdődik a lejtő. Így most is előfordult, hogy szakadó hóesésben mi bizony azzal csúsztunk le a hegy aljáig, ahol Ákos leszállt, megtette a maradék kis utat a buszhoz, hogy aztán azzal menjen dolgozni, én meg szépen hazahúztam a szánkót. Most is ott áll a garázsban az autók mellett, és várja, hogy mikor jön el újra az ő ideje.

Idei évi tervek

Normal
0


21


false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE













MicrosoftInternetExplorer4





























































































































































/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

Január-április: tervezés

Március-június: bontási munkálatok

Június-július: alapinfrastruktúra bevezetése

Augusztus-szeptember: új rész alapozása, falak felhúzása, tetőjavítás/csere

 

 

 

Elkezdtük...(?)

Normal
0


21


false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE













MicrosoftInternetExplorer4





























































































































































/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

Talán most már kijelenthetjük, hogy elindult valami. Indult azzal, hogy novemberre elkészült Óbánya rendezési terve. Ezt már nagyon vártuk. Na, nem mintha szándékunkban állna bármilyen kirívó, nem oda illő dolgot csinálni, de mégis…

Ezzel egy időben Lilla barátosném, aki építész, szintén megkapta a dokumentumokat. Végülis Ő még ért is hozzá, mi csak nézzük a térképeket, és azt a néhány szakszó-mentes mondattöredéket értelmezzük. Lilla neve többször is fel fog merülni a későbbiekben, hiszen Ő lesz az, aki az elképzeléseinket papírra veti, akivel majd alkudoznom kell plusz négyzetméterekért, vagy éppen a mestergerendáért az istálló részben.