Mikor elegem van a világból, az emberekből megnézem a saját blogunkat, és menekülök legalább fejben... Múlt csütörtökön ennél már többre volt szükség. Munka után egyszerűen MUSZÁJ volt lemenni!
Ákos már régóta tervezi, hogy veszünk egy fűnyírót, de megmondom őszintén, nem nagyon jutottunk dűlőre. Áramunk nincs, a benzinmotoros gépek nagyok, hangosak és jó drágák, így alternatívaként bedobtam a Gardena suhanóját. Régről voltak emlékképeim, nagypapámnak volt ilyen típusú fűnyírója. Gyerekként mi szerettük, mert mi is használhattuk, akár naponta is, ha úgy tartotta kedvünk, de az igazat megvallva, nem sokat ért. Szóval, beszélgettünk fűnyírókról, lehetőségekről. A vége az lett, hogy megbíztuk a volt falugondnokot, hogy legalább havonta egyszer nyírja le az udvart. Ez rengeteget számított, nem úgy kellett lemennünk minden alkalommal, hogy rettegtünk, mi vár ránk...
Ennek ellenére Ákos fontosnak érezte, hogy mégis vegyünk egy fűnyírót. Nem kicsit ért meglepetésként, mikor begördültünk menetközben a Brico Storeba. Pláne, hogy Ákos a suhanó mellett döntött! És milyen jól tette! Szuper kis gép! Halk, csak annyit fogyaszt, mint mi, és nagyon jól viszi a gyepet! Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy nálunk azért ebből van a legkevesebb. Amiből viszont jó sok van, az a pitypang és csalán. Az épület jobb oldalán és hátul a telek végében viszont szép füves terület van (azt hosszútávon is szeretném megtartani), arra nagyon jó. A maradékot meghagytuk Andrásnak, ha minden igaz, akkor a hét elején lenyírta a fennmaradt területet.
Igaz, hogy milyen szép lett?
A kiskertemmel nem tudok betelni... A kerítésdrótra hajnalka fut fel, ontja a virágokat, de ősszel borostyánnal pótoljuk, ami remélem, gyorsan elterjed, megóvva majd a leendő teraszunkat a kiváncsi szemek elől.
A kert hátsó részében már piroslik a málna, ribizli, isteni íze van a piszkének. Ősszel ezek is végleges helyükre kerülnek (legalábbis az általam véglegesnek gondolt helyükre). Ahol most vannak a málnák, oda kerül majd egy kis gyümölcsös, a különböző helyeken lévő bokrokból, iletve új betelepülőként szamóca és szeder kerül még oda.
Megpróbáltuk elégetni a száraz ágakat, de folyamatosan gyűltek a viharfelhők, így a kézmosós vödörben felfogott esővízzel hamarosan eloltottuk a tüzet, bár az eső megtette volna helyettünk.
A hátul lenyírt ter
ület és a "kicsike". De hát mondják: Kicsi a bors, de erős!
2 megjegyzés: