A leendő konyha... még falak nélkül...
Normal
0
21
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}
Valaki dobjon meg 10 millió forinttal! Most! Megőrülök, hogy itt egy szuper kis csapat, akik úgy dolgoznak, mint az álom, pontosan, tisztán, teljesen alkalmasak mindennemű egyedüli munkára, ugyanakkor kérdeznek, nem pedig kész tények elé állítanak minket. És lelkesek!!! És imádnak nálunk dolgozni! Legalábbis mindegyik ott dolgozó szóvá tette, hogy mennyire szép ez a hely, és hogy olyan jó idejönni minden reggel. Hát, kell ennél több??? Kéne… az a pénz… és ha lenne, akkor hátradőlnénk, hetente egyszer-kétszer lejárnánk fotózni, és nyár végén bepakolnánk a bútorainkat… ugye milyen jól hangzik? A szomorú az, hogy július 9-én véget ér a szép világ, levonul a csapat, és nekünk marad a kőkemény valóság, a munka, az egyre szűkülő anyagi keretünk, és a remény, hogy a következők is lesznek ennyire jók. Ha nem, hááát, abba inkább nem gondolnék bele…
Annyi minden történik az utóbbi időben házunk táján, és mi mégis mély hallgatásba burkolóztunk… Ennek igen egyszerű oka van, most már napi szintű elfoglaltságot jelent a ház és a vele kapcsolatos teendők… a helyzet nagyjából a következő: iszonyatos régészeti ásatások közepette az ember kiásta, lebetonozta, majd felfalazta a vízóraaknát. Igen hosszadalmas, de rendkívül profi munka. Olyan három és fél köbméter földet kellett megmozgatnia a nálunk található rendkívül köves és agyagos és folyton nedves fajtából… a végeredmény egy szépséges akna, egy tropára ment bal kéz, amit kimart a cement. De megérte! Legalábbis ezzel biztatom mindig, mikor jajveszékelve hajlítja be az ujjait.