Karácsony

Áldott, békés Karácsonyt és boldog új évet kívánunk!

Regi, Ákos, Dorka és Sophie

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Téliesítés

Normal
0


21


false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE













MicrosoftInternetExplorer4





























































































































































/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}

Elég viccesen hangzik a cím így első nekifutásra, mivel nem is nagyon van mit téliesíteni. Ha jobban belegondolok, hosszútávon pedig nem is szeretnék majd ilyesfajta tevékenységeket végezni, mert szeretném, ha télen ugyanúgy lehetne majd használni a házat, mint nyáron.

Ami miatt mégis ez lett a cím, az az udvar… Jócskán beleszaladtunk már az őszbe, és bizony több a munka itthon is, mégis fontosnak tartottam, hogy még a kemény hidegek, vagy a hó előtt rendbe tudjuk tenni az udvart úgy, hogy tavasszal ne mindjárt egy nagy halom munkával kelljen indítani. Így esett, hogy egy szép verőfényes csütörtöki délutánon elindultunk le.

Szinte tavaszias időben álltunk neki összeszedni a lehullott dióleveleket. A megmaradt termésen ismét a kutyák osztoztak. Sajnos az előző látogatásainkból maradt még egy jó nagy kupac, így egyből arra hordtuk a leveleket. Ezt a délután folyamán be is gyújtottuk, de túlságosan későn. Elég macerásra sikeredett a dolog… Igaz, hogy lentjártunk előtt három-négy nappal már nem esett egy csepp eső sem, de azért a ködös, párás reggelek kellően éreztetik hatásukat. Ahol sikerült begyújtani a kupacot, szépen lassan odapakolásztunk mindig egy-egy újabb adag levelet, gallyat, hogy a tűznél száradjon, aztán pedig táplálja majd a tüzet. Órákon keresztül ment ez a babra munka, és nem jutottunk a végére, este, sötétben már nem akartunk ott ácsorogni, így szépen elfojtottuk a lángokat.

Nem tudom, mikor fogunk legközelebb lemenni. Egyre hidegebb van, a ház is hűl, nem lehet már ücsörögni, és nézni a hegyeket. Ha lemegyünk, menni kell, kirándulni, menet közben forralt borozni, forró csokizni úgy, mint tettük ezt tavaly december 30-án, mikor megszületett az elhatározás.

 

Kicsit konkrétabban

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4





/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Igyekszem a lehető legtöbbet írni arról, milyen érzéseink vannak Óbányával kapcsolatban, arról, hogy milyenek a rövid és hosszú távú terveink, mik az álmaink. Mi érezzük és átéljük ezt, hiszen nincs nap, hogy ne lenne beszédtéma közöttünk. Ha lemegyünk, állandóan méricskélünk, számolunk, ha itthon vagyunk, akkor rögzítjük az adatokat, tervezünk, virtuálisan tologatunk, berendezünk.

Most jutottunk el odáig, hogy talán sikerült minden fontos kérdésben kompromisszumra jutni. Na, nem mintha ez annyira nehezünkre esne, a probléma általában azért van, mert mindig újabb és sokkal jobb ötletek jönnek elő, ezzel felrúgva az előzőeket…

Vendel-napi búcsú

Normal
0


21


false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE













MicrosoftInternetExplorer4





























































































































































/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}

Vendel, akit Wendalin, Wandalin és Windilin néven is neveznek legendái, ír-skót nemzetségből származott. A mi fogalmaink szerint egy törzs vezérének a fia volt. Korán jelét adta a jámborságnak és a keresztény műveltség, sőt a papság iránti vonzódásának, amit atyja nem jó szemmel nézett. Épp azért, hogy elvonja a tanulástól, nyájainak őrzését bízta rá. De mint annyiszor, amikor valakit szolgai munkára kényszerítenek, hogy elvonják Istentől, Vendellel is az ellenkezője történt annak, amit atyja akart: a juhok legeltetése közben, a mezők csendjében megérlelődött szívében a remeteség, az Istenben elmerült szemlélődés utáni vágy. El is határozta, hogy amint lehet, remete lesz, de előbb elzarándokol a Szentföldre és Rómába. Talált magához hasonló hat ifjút, akikkel útnak is indult.

Gondolatok egy jól sikerült kirándulás után

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4





/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Legutóbb még arról írtam, hogy itt az ősz, most pedig ugyanezt mondhatnám a télről is. Ezelőtt egy héttel még rövid ujjúban flangáltunk, a mostani hétvégén pedig már a téli vadászós szerelésem felét magamra aggattam, és bizony a gumicsizma is jó szolgálatot tett.

Kutyás barátaink érkeztek erre a hétvégére Budapestről, és én oly sokat áradoztam már Óbányáról, hogy muszáj volt lemennünk. Az idő eléggé ramaty módon indult, de ahogy megérkeztünk, az eső is feladta, így bőven volt lehetőségünk arra, hogy a Kisújbánya felé vezető utat bejárjuk oda-vissza. Magam is mindig elcsodálkozom az útvonal szépségén, és hiszem, hogy ezt a csodálatot, szeretetet a táj és Óbánya iránt másokra is át tudjuk ragasztani. Mondják, a kutya olyan, mint a gazdája, és fordítva. Amennyire boldogok vagyunk mi, legalább azt a boldogságot látom Dorka és most már Sophie arcán is, mikor leérünk. Ez a mostani kirándulás bizonyítéka volt annak, hogy mi is és kutyáink is képesek ezt az örömöt szétárasztani a velünk érkezőknek. Sokat álmodozunk róla, hogy milyen lesz, ha a saját házikónkban látjuk vendégül a barátainkat. Vannak napok, amikor csak ez éltet. Hogy majd egyszer egy téli, havas estén velünk lesznek a szeretteink, barátaink, begyújtunk a kályhába, hallgatjuk, ahogy pattog a tűz, közben forralt bor, mézeskalács és karácsony illat lengi be a házat. Kint a kemencében sül a friss kenyér a vacsorához, és ha kinézünk, elámulunk a havas tájon, a hegyeken. A kutyák, és addigra már egy macska is, kényelmesen nyújtózkodnak a szőnyegen az aznapi séta után.

Tervezünk

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4





/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

 

Itt az ősz. Egyre kevesebb a munka a kertben, egyre ritkábban kell nyírni a területet, a kiskertben is alig van már virág. Családi események magukkal sodortak bennünket is, így nem nagyon jutott idő arra, hogy bejegyzéseket szerkesszek, de azért tevékenykedtünk a háttérben.

Amíg tart a vénasszonyok nyara, ezzel a gyönyörű, napos idővel, vágyunk le. Az erdő egyre szebb, színesedik, hullnak a levelek a fákról. Sokan éreznek még hasonlóan, így igyekszünk hétköznapra időzíteni az utazásainkat, mert akkor élvezhetjük igazán a csendet, békét, amiért megtetszett ez a falu. A hétvégék zsúfoltak, sok a kiránduló, turista, és bizony számunkra ez nemcsak azzal a kellemetlenséggel jár, hogy nagy a zsivaj. Körülbelül egy hónapja kezdődött a problémánk...

Sophie sétája

16 nappal ezelőtt gyarapodott a mi kis falkánk. A paksi menhelyről hoztuk ki Sophiet, a bújós kis 6 éves mamikát . Eléggé leköti minden időnket a két nőszemély, de attól még nem áll meg az élet, meg különben is éppen ideje volt megnézni, hogy mennyire lehet póráz nélkül sétáltatni. Mi lehet Óbányánál megfelelőbb egy ilyen akcióhoz? Anyukámmal és a két kutyával felkerekedtünk, hogy megkeressük a kilátóhoz vezető utat.

Tavasszal egyszer csak azt vettük észre, hogy lett a hegytetőn egy kilátó. Egyik héten még híre, hamva sem volt, aztán meg ott magasodott. Régóta birzgálja a fantáziánkat, de nem sikerült rálelnünk, mikor felmentünk a Réka-várhoz.

Gondoltuk, majd most! Az elképzelés csupán annyi volt, hogy felmászunk, készítünk 1-2 fotót a völgyről, a faluról, aztán leereszkedünk.

A második vendéglátás és Püspökszentlászló

2009. augusztus 6. csütörtök

 

Ma reggel a kiterjedtebb rokonság és a szűkebb család egy része elindult Százhalombattára, hogy egy kenu túra keretében szépen lejöjjenek Paksig. Mi, az itthonmaradottak pedig úgy gondoltuk, nem maradunk ki a jóból mi is kirándulunk, csak mi szárazföldön.

Így aztán Ákossal elindultunk reggel előkészíteni a terepet az ebédhez, meg dolgunk amúgy is mindig akad, úgyhogy addig is ment a faaprítás, fűnyírás.

A menü a múltkor oly remekül bevált szalonnás, kolbászos lecsó. Ehhez vettünk reggel Bonyhádon, a központban lévő szenzációs pékségben egy francia félbarna parasztcipót.

Nyári zivatarban készítettük elő a tüzet, szeleteltem a hozzávalókat a nagy diófa védelmében, de mire elállt az eső, a társaság többi része be is szaladt 1 órára. Amíg a lecsó egy utolsót rottyant, megmutattuk a telket, az épületet.

Nyaralunk...

2009. július 28. kedd

Igaz, hogy tegnap délben még azt sem tudtuk, hogy hol fogunk aludni, és jó néhány telefonunkba került mire végre sikerült szállást találni (kis hazánkban ez kutyával ugye nem is annyira egyszerű...), de 3/4 1-kor csak sikerült végre elindulnunk. A "megmentők" Mocsári Mónika és Jakab Imre, azaz a Tulipános ház. Ritkaságszámba megy az a kedvesség, amivel fogadtak bennünket, és nagyon nagy kincs ilyen emberekkel ismertséget - talán nem haragszanak, ha azt mondom -, barátságot kötni. Az a tisztelet, alázat, ahogy felújították ezt a portát, odafigyeltek minden apró kis részletre, ahol lehetett, ott megőrizve a régi, százegynéhány éves falakat, ajtókat, ablakokat. Ötvözték a régi korok szellemiségét, a mai korok elvárásaival. Az első pillanattól kezdve az volt az érzésünk, haza értünk. Csak reménykedni tudunk, hogy sikerül majd a mi kis birtokunkon is véghez vinni ezt a csodát...

Sásliliomok és a Réka-vár kaland

Mikor az íriszeket vettük Anyuval, megígértük magunknak, hogy visszatérünk a sásliliomok virágzásakor is egy nagyobb beszerző körútra. Figyelgettük itthon a kerteket, utcákat, és mikor felfedeztük, hogy itthon megindult a virágzás, akkor már készülődtünk rá. Lélekben. Mert ami itt virágba borul adott napon, az odalent a hegyek között jó két hét múlva kezdi csak bontogatni szirmait.

Normal
0
21






MicrosoftInternetExplorer4





/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";}

Lassan elérkezettnek láttuk az időt, hogy "csak csajok" kirándulás keretén belül megejtsük a virágvásárlást.

Csak csütörtök...

Mikor elegem van a világból, az emberekből megnézem a saját blogunkat, és menekülök legalább fejben... Múlt csütörtökön ennél már többre volt szükség. Munka után egyszerűen MUSZÁJ volt lemenni!

Ákos már régóta tervezi, hogy veszünk egy fűnyírót, de megmondom őszintén, nem nagyon jutottunk dűlőre. Áramunk nincs, a benzinmotoros gépek nagyok, hangosak és jó drágák, így alternatívaként bedobtam a Gardena suhanóját. Régről voltak emlékképeim, nagypapámnak volt ilyen típusú fűnyírója. Gyerekként mi szerettük, mert mi is használhattuk, akár naponta is, ha úgy tartotta kedvünk, de az igazat megvallva, nem sokat ért. Szóval, beszélgettünk fűnyírókról, lehetőségekről. A vége az lett, hogy megbíztuk a volt falugondnokot, hogy legalább havonta egyszer nyírja le az udvart. Ez rengeteget számított, nem úgy kellett lemennünk minden alkalommal, hogy rettegtünk, mi vár ránk...

Az első ebéd vendégek

2009. 06. 18. csütörtök

Olaszul tanulunk (inkább tanítanak) lassan 3 éve. Olaszország nagy szerelem, és minden, ami olasz, szintén. Ákoson és rajtam kívül legalább három személyről mondható el ugyanez. Ez a mi kis csapatunk. Minden hétfőn este hatkor tartjuk a szeánszunkat. Érdekes csapat vagyunk, nagy valószínűséggel sosem kerültünk volna semmilyen kapcsolatba egymással (teljesen különböző életet élünk, más életkorú, más problémákkal, más örömökkel élő emberek vagyunk), ha nincs ez a közös szenvedély. Mára összetartó, egymást amiben lehet, segítő baráti társasággá alakultunk.

Kis munka, kis pihenés, szomszédolás

2009. 06. 16. kedd

 

Előzetes érdeklődés után megtudtuk, hogy a kedd az a nap, mikor a polgármester úrat el lehet érni a településen hivatalos minőségében. Így egy gyors szekszárdi kertészeti árudai vásárlás után már mentünk is a kis falunkba, hogy még elcsíphessük.

Közel egy órás megbeszélés után sok mindent megtudtunk a településről, például hogy milyen belső szabályok vonatkoznak az itt élőkre. Ezekből azért akad néhány, hiszen mégiscsak egy nemzeti parkról beszélünk (zajrendelet, parkolási rend...)! Megtudtuk azt is, melyik problémával kihez kell fordulnunk, és mondhatom, igazán összetartó kis településnek néz ki innen kívülről.

A polgármesteri vizit után kis kertészkedést terveztem, illetve a budin terveztünk még némi alakítást. Igazán nem akartunk sokat tenni, csak egy kicsit érezni, hogy dolgozunk a MIÉNK-ért.

Mostanság...

... elragadnak magukkal a hétköznapok, álmodozom egy szebb világról, könnyebb életről. Összetörtem lelkileg. Megesik. Egy darabig hadakoztam, most már inkább beletörődtem. Vágyom a szebb életre, az elképzelt szebb életünkre. Nagyon mocskos világot élünk, és nem tudom, hogy akarok-e én ennek része lenni...

Múlt hétvégén már odáig jutottam, hogy az egyetlen kitörési pont az életemből ez a ház lehet. Felmondom az eddigi életemet, leköltözök. Veszek egy tehenet, egy kecskét, vajat, sajtot csinálok és saját készítésű kenyeret a saját készítésű kemencémben. Láttam magam, ahogy reggel kiengedem a tyúkokat kapirgálni, miközben összeszedem a tojásokat, utána rendbe rakom a konyhakertet, leszedem az éppen érő gyümölcsöket, majd neki állok ebédet főzni az én drága uramnak. Közben Dorka napozik a teraszon, vagy együtt járják az ellenőrző körüket a befogadott macsekunkkal.

Az álmot nem adtam fel, de bármennyire is fáj, rosszul esik, megvisel, muszáj helytállni a mostani életemben. Így maradt két nap boldogság, amit azzal töltöttünk, hogy kicsit közelebb kerüljünk az ÁLOM-hoz...

Walt Disney szerint: „Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.”

Amitől szerelem lett, és ami ihletet ad...

Mi az, ami miatt szerelembe estünk Óbánya iránt, és mi ad ihletet az előttünk álló évek sokszor bizony majd fárasztó munkáihoz?

Hát ezek...

Szükségeleteink kielégítésére... alcím: luxus budi

Először is sajnálattal kell tudatnom Veled, kedves Olvasó, hogy nagy hibát követtünk el a múlt szerdai fűnyírás során... nevesen: nem vittünk magunkkal fényképezőgépet.

.+!%/=("+&#>@.... itt hagytam némi helyet a szidkozódásoknak, és akkor folytatom.

Szóval, nem vittünk, pedig nagyon megérte volna... nagyon szép ilyen volt, ilyen lett képeket tudtunk volna készíteni, de ha már egyszer így alakult, nincs mit tenni. Mondjuk az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem éppen büszkén mutogattam volna a képeket, de csak így tudtuk volna bemutatni a teljes valót. Így csak a vizuális képzelőerődre támaszkodhatok.

Hivatalosan is...

... ház tulajdonosok lettünk. 2009. május 15. így lett piros betűs ünnep számunkra. Bár azt nem feltétlenül értem, hogy mi tart ebben az egészben 2 hónapig, de most nem is annyira ez a lényeg.

Sajnos mostanág nem sűrűn jutunk el az álom házba, de amikor lent vagyunk, megpróbáljuk élvezni, ne csak a muka része legyen mindig! Így esett, hogy lent töltöttünk egy fantasztikus vasárnap délutánt Ákos szüleivel időközben. Igazi kis pikniket rendeztünk, sütögetéssel, jó hangulatú beszélgetéssel, majd levezetésként egy jó kis sétával.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Persze ha már lent voltunk, 1-2 növényt gyorsan el is ültettünk, leszúrtuk az utolsó ágyászegélyt, kiszórtunk egy zsák fakérget, szóval, csak a szokásos...

Hogy milyen eredménye volt az eddigi munkáknak, holnap kiderül!

Húsvét 2009

Úgy döntöttünk, hosszú hétvége ide, vagy oda, most pihenünk. Na, de azért nem szándékoztunk Óbánya nélkül tölteni a hétvégét, éppen csak munka nélkül (még akkor is, ha ez csak az óbányai munkára volt igaz)... Így aztán vasárnap ebéd után elindultunk hatan: szüleim, öcsémék és mi. Bocsánat, így Dorkával együtt nem is hatan, hanem heten mentünk. A cél csak annyi volt, hogy a nagy evéseket lejárjuk egy kicsit, illetve, hogy tesómék is megnézzék a telket. Ennek megfelelően most csak természet fotók készültek, de remélem, a látvány hasonlóan lenyűgöz majd mindenkit.

 

Kerítés projekt no.1 és pár apróság

2009. 03. 28. szombat, hivatalosan munkanap, mindenki dolgozik (engem leszámítva).Oké, semmi probléma, végülis lemegyünk Dorkával, aztán csináljuk a dolgunkat, de legalábbis, amit érünk... A héten vettem Plusban ágyásszegélyeket a virágoskert köré, majd beüzemeljük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Innen idultam a nap elején...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...és eddig jutottam. Azt hiszem, elég jól látszik, miért is olyan égető a kerítés kérdése, talán ezt kutyás olvasóinknak nem kell magyaráznom.

Háttér munkák

Sajnos olyan az időjárás mostanság, hogy nem nagyon jutunk el "álom házunkba", de mindezek ellenére, sokat dolgozunk az ügyön. Először is, az általunk készített tervek egészen szépen alakulnak. Napról napra újabb és újabb ötletek pattannak ki a fejünkből, próbáljuk bejárni a tereket, bebútorozni, hogy lássuk, mire mennyi helyünk van. Tologatjuk a falakat, pakolászunk bútorokat. Kár, hogy egyelőre még csak virtuálisan, de majd eljön annak is az ideje, mikor élesben tehetjük mindezt. Addig meg álmodozunk...

A másik, és számomra talán a legfontosabb a kerítés ügye! Ákos munkatársának javaslatára sikerült találnunk olyan kerítést, ami mindkettőnknek tetszik, reményeink szerint strapabíró is lesz, és az ára is egészen elviselhető. Ráadásul nincs is messze! Csak Kozármislenybe kell elmenni érte, ami Pécstől nem messze található! www.drotkerites.hu/ A Tetra Net mellett tettük le a voksunkat, és a családot már lelkesítjük, hogy egy szalonnasütéssel egybekötött kerítésállításra hivatalos lesz mindenki!

 

Az első dolgos nap és az abszolút zöld

A családi kupaktanács összeült, és megállapodtunk, hogy a nőnapot lent töltjük Óbányán, bemutatjuk a házat. Úgyhogy a beígért halászlé-ebéd után elindultunk a családommal, bár ez reggel még nem tűnt ennyire egyértelműnek elnézve az időjárást. De szerencsére délutánra kirittyent, és egy szép napos délután kerekedett. Ákossal azt gondoltuk, megmutatjuk anyukáméknak a házat, aztán kirándulunk egyet. Biztos, ami biztos megkértem apukámat, hogy tegyen be metszőollót, ágvágót a kocsiba, hogy a fákat egy kicsit renbe lehessen tenni. De annyira belelendültünk a munkába, hogy kitisztítottuk a kert teljes hátsó részét és valamelyest a patak partját is. Sétára már csak negyed óránk maradt sötétedésig.

Zöld, zöld

Ma két zöld lámpát is kaptunk. Egyrészt a vételár megérkezett az eladóhoz, másrészt kaptunk kulcsot a házhoz. Leszedtük az eladó táblát a házról, és bejártuk az udvart, házat, és már most kitűztünk feladatokat az idei évre.

De még mielőtt nekikezdenék a feladatok ecsetelésének, szeretném megmutatni a környéket és a házat.

Édes nehézségek

Mint azt az előzöekben Ákos tudatta, elérkeztünk egy újabb mérföldkőhöz. Izgalmas ez az egész...Nem tudom, kit mi inspirál, de engem a tervezés, alkotás borzasztóan. Tudom, borzasztó vagyok/borzasztóak vagyunk, de már most tökéletesen tudom, hogy fog kinézni a házunk... Archicad-ben tervezgetünk: falvastagságok, ablakok típusai, méretei, cserép színek... és mindeközben napi keresgélésben vagyok a Vaterán... tudom, van még időnk bőven, de muszáj nézegetni a bútorokat! Keresek, kutatok, hogy legtökéletesebb berendezési tárgyakat kaparinthassuk meg. Az esetek többségében ezek jól lerobbant, elhasznált, festett, kopott tárgyak, de egy jó hőlégúvóval, csiszolóval gyönyörűek lesznek. Csináltuk már párszor, tudjuk mivel jár, de azt is, mennyire megéri! Rengeteg tervem van... készüljetek, mert mostantól mindegyiket itt fogjátok viszontlátni!

Zöld

Múlt pénteken aláírtuk az adásvételi szerződést az eladóval és ma megtörtént az utolsó előtti lépés, névszerint az összeg átutalása. Ha minden igaz akkor a héten megérkezik a Duna-Dráva Nemzetipark Igazgatóságtól, hogy nem akarják érvényesíteni elővásárlási jogukat és jöhet az utolsó lépés, a földhivatali átíratás!

Természetesen még csak ezután jön a java...de valahol el kell kezdeni...:)

Nehézségek, örömök

A sors mindig tartogat meglepetéseket. Hol rosszakat, hol szebbeket. A héten megjártuk a poklot, most éppen a mennyet járjuk. A hét elején majdnem visszamondtuk az egészet, zűr itt, zűr ott. De ma mindenhonnan megjött a zöld lámpa. Most már csak a szerződést kell aláírni, és elindulhatunk az úton...

Hogyan is kezdődött?

A legegyszerűbben úgy lehetne megfogalmazni, hogy sok véletlennek köszönhetően és még több szerencsével...

Talán onnan kellene kezdenem, hogy gyerekként rengeteget jártunk a természetbe. Édesapám vadászik, így természetes volt, hogy vasárnaponként, ebéd után felkerekedett a család, és elindultunk kirándulni. A nyaralások is nagyrészt azzal teltek, hogy

1. vagy a Dunán sátoroztunk a családdal és barátokkal

2. vagy valami olyan helyet kerestek a szülők, ahol a természet látnivalói és történelmünk valamilyen formában összekapcsolódik.

Ilyen alapok után, talán nem meglepő, hogy hoztam magammal a nagy betűs ÉLETbe a természet iránti vonzódásomat. Pedig pár évvel ezelőtt még annak a lehetősége is felmerült, hogy pesti lyány leszek!